Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)
III. A társadalom organizmusa
háború s az azt követő fordulat más utat szabott a hagyományait szigorúan őrző falunak. Nyilvánvaló, hogy e korszakban minden megkövesedett hagyomány, így a régi szellemben gondolkodó egyház Ís anakronisztikus, visszahúzó tényező lett. Jellemző, hogy a templom már az 1930-as években kezd, elnéptelenedni mert az egyházi élet formális szokáshagyománnyá merevedik. Az egyház ekkor már sem az ekkor égető gazdasági bajokra, sem a felfakadó lelki-tudati-érzelmi válságra nem tud választ adni. Nem vesz tudomást a társadalmi rétegek között feszülő ellentétekről, sem a létért való küzdelem materiális gondjairól. Papjaik főként egyéni kedvteléseiknek, úri passzióiknak élnek s a nehéz időkben anyagilag és szellemileg messze elszakadtak híveiktől. Magatartásuk kifejezte az egyház valóságos válságát, mely nyilvánvalóan a felszabadulás utáni években még tovább növekedett. Az egyház mellett a közművelődés egyéb tényezői csak a XIX. század második felétől, akkor is nagyon szerény keretek között bontakozhattak ki. 1845-ben a tanács megvásárolta a „Mezőgazdasági Népszerű Könyvtár" című sorozatot 6 forint 15 kr.-ért. 1863-ban előfizetnek a Független című politikai lapra. 137 1881-ben alakult a Közművelődési Egylet, melynek 105 alapító tagja volt. Az egylet megvásárolt egy házat a Közép uccában. Első elnöke Osváth Kálmán, alelnöke Farkas Elek tanító, jegyző Juhász Sándor tanító, pénztáros Kolozs Mihály földműves, könyvtáros ifj. Kathó István diák. A választmány: Hőgye Imre, Varga Bálint, Horváth Sándor, Gál József, László Sándor földművesek. 138 Az Egylet tagja bárki lehetett, aki minimális tagdíjat fizetett. Házuk előbb két helyiségből állt, majd azt egybe vágták s szétnyitható spanyol fallal választották szét ismét két részre. Az így kialakított kisebbik rész olvasókör volt, ahol 5—6 féle újságot lehetett olvasni, s voltkb. 250-300 darabból álló könyvtár is. A nagyobbik helyiségben főként műkedvelő előadásokat rendeztek, bálokat tartottak. Az egylet általában mérsékelten ellenzéki beállítottságú volt. Elvileg nem politizáltak, de az esték nem egyszer heves politikai vitákba csaptak. A hangadók többnyire kisparasztok voltak. Napszámosok, cselédek ritkán iratkoztak be, akkor is meglehetősen passzívan viselkedtek. A tanult vezetők ritkán jártak az esti összejövetelekre, így az értelmesebb parasztemberek lettek a hangadók. Télen egy-két hetenként ismeretterjesztő előadásokat is tartottak. 1880 körül már kórus is működött, de ez később felbomlott. Legnagyobb népszerűségnek azonban a műkedvelő előadások örvendtek. 139 A Közművelődési Egyletben tartották a szüreti-, karácsonyi, húsvéti, pünkösdi bálokat. Itt fogadták az erre vetődő vándorszínészeket, mutatványosokat s más szórakoztató előadókat. Az egylet szervezett akciói azonban — a bálok kivételével — meglehetősen szűk társadalmi bázist érintettek. A vegyes színvonalú programok nem is mindig pozitív nevelői hatást érhettek el, különösen a két világháború között, amikor az államilag irányított hivatalos népművelés a nacionalista, revizionista eszméket harsogta. Legnagyobb jelentősége a sajtónak s a kötetlen vitáknak volt. Ezek hatására az 1930-as évekre kb. az akkori Kisgazda Párt programját vette át a kör s ezt igyekezett tartani a második világháború után is. Az 1942-ben létrehozott Levente Otthon 1945-ig nem fejtett ki külön programot, csak a közművelődési otthonból kiszorult nagyobb rendezvényeket, elsősorban a bálokat, műkedvelő bemutatókat rendezték ezentúl itt. A hat éven aluli gyerekek foglalkoztatására 1894-ben alakult a kisdedóvoda. Az óvoda fenntartási alapját úgy biztosították, hogy a község földjei közül egy darabot „óvodai alap" címén kiszakítottak s annak évi, kb. 160 koronát kitevő bérleti hasznát az óvodára fordították. Ezen kívül évi 600 koronát és 3 Öl tűzifát adtak az óvónő eltartására. Az óvoda fenntartási költsége 1913-ban már közel 1500
