Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)
III. A társadalom organizmusa
korona volt. 140 Nem elhanyagolható tényező, hogy mindig igyekeztek gondot fordítani a szülések szakszerű levezettetésére, ezért esetenként több bábát is tartottak, 141 A XVIII. század második felétől, mint láttuk — konvenciós chirurgusa volt a városnak. Az 1870-es évektől tanult orvos, 1891 óta gyógyszertár is volt a faluban. 1894-ben alakult az önkéntes tűzoltó egyesület. 142 A XX. század elején két artézi kutat fúrtak a faluban, mely ettől kezdve az egészséges ivóvíz ellátást biztosította. Ebben az időben rendelték meg Tóth András debreceni szobrásztól Bocskai István mellszobrát, melyet a templom mellett el is helyeztek. Az első világháború után alakult a Hitelszövetkezet (az OKH tagjaként), a Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, 143 a Tejszövetkezet. Az 1920-as években létesített berettyóújfalui téli gazdasági iskola részére a község 1-2 ifjú tanulásához szükséges alapítványt tett le (igaz, hogy jelentkező hiányában ez az összeg legtöbbször elveszett). 144 Az első világháború után létrehozott Levente Egyesület főként a kor soviniszta, militarista eszményeit próbálta az ifjúságba beleplántálni. A heti négy órás foglalkozás (lényegében katonai kiképzés) 12—20 éves korig, vagyis a katonai szolgálat megkezdéséig minden fiú számára kötelező volt. Kapott az egyesület kb. 100 kötetből álló könyvtárat, mely azonban 20 évig felbontatlanul porosodott a szertárban. A levente oktatók előbb régi, kiszolgált katonák, majd az 1930-as évek végétől tanítók (Balogh László, Czene József). Talán éppen emiatt a levente ideológiai romboló hatása nem volt számottevő. 145 A falu művelődési életében a városiasodásnak nyoma sem volt. Villany nem volt a faluban, rádió alig tucat. A napi sajtó mellett a 10 filléres ponyva, legfeljebb az ún. pengős regények és a színes regénytár érzelgős giccs regényeit olvasták, azt Ís főként az asszonyok. A férfiak általában hasznos olvasmányokat kerestek. Ilyennek tartották a bibliát, mely minden háznál megtalálható volt, a kalendáriumok, néhány gazdasági szakkönyv s a népkönyvtár történelmi tárgyú könyvei voltak népszerűek. Ronggyá olvasták az 1848-as szabadságharc történetét s az első világháború képes történetét. Nem utolsó sorban közkedvelt olvasmány volt Osváth Pál Kismarjáról írt, sokat idézett könyve. A regényeket általában káros olvasmányoknak tartották s azok olvasásától a fiatalokat óvták. Kedvelt szórakozást nyújtottak az évenként többször is felbukkanó vándorcirkuszok, de nagy tömegek csodálták meg az 1920-as, 1930-as években falura küldött naiv ismeretterjesztő filmeket is. Az 1930-as évek végén megnyilatkozó gazdasági megerősödés a szellemi síkon még alig éreztette hatását. A falu lényegében mozdulatlan maradt: szellemi arculatát az évszázados hagyományok szabták meg. E hagyományok kötötték gúzsba a kibontakozást kereső újabb kezdeményezéseket.
