Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

II. A nép és a föld

Magtár szekér szín, amelyben a legféltettebb gazdasági szerszámokat tárolták. Jellemző, hogy ez még olyan módos portákról is hiányozhatott, mint a Bábolnai Mihályé. Bár az is igaz, hogy nála sokkal szegényesebb inventáriumban meg előfordul.

185 A sütőházból valamikor a XX. század első felében alakultak a nyári konyhák. E szerény kis épületek a lakóház közelében húzódtak meg, néha éppen az uccai fronton. Egyetlen lényeges berendezésük a beépített tűzhely, mellette az üstház volt. Nyáron itt főztek, télen pedig itt készítették el a disznók eledelét, a moslékot. A nyárikonyha télen sok helyen faragó kamrául szolgált. A parasztudvarok egyik legfontosabb objektuma itt is a kút volt. A XIX. század elejétől vannak adataink a gémes kutakra. A kút az istálló közelében helyezkedett el és sohasem az uccai fronton. Néhol, amikor a telket szétosztották arra törekedtek, hogy a kút a két telekrész határvonalába kerüljön, hogy mindkét fél használhassa. Az udvari kutak vize itt emberi fogyasztásra alkalmatlan volt. Ivóvizet éppen ezért a XX. század elejéig a Berettyó gyorsabban folyó ereiből vagy a falun kívül ásott ún. sírkutakból nyertek. A ma is meglevő két ún. artézi kutat az 1910-es években fúrták. A porta második szektorában, a szénáskertben régebben semmiféle épületet nem emeltek, kivéve néhány juhtartó gazdát, aki itt építette fel a juhok teleltetésére szolgáló ún. juh-szín-t. A nagyobb portákon a szénáskert közepén volt a gabona nyomtatásra szolgáló szérű (szűrü). A szegényebbek gabonáikat a falun kívül közös szérűn nyomtatták. A szűrű körül megfelelő rendben helyezkedtek