Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

II. A nép és a föld

el a takarmány kazlak, boglyák. A kert középső részét, az egykori szűrű-nek a helyét csak késő ősszel, kukorica kóró kazlakkal rakták tele. A csűröket vidékünkön helyettesítő különböző szína-színek, fészer-ek csak a XX. században bukkannak fel. Érdekes, hogy míg a lakóházaknál, istállóknál és más stabilabb épületeknél minden esetben nyereg-tető szerkezetet alkalmaztak, a színaszíneket szelemenes szerkezettel építették. E primitív, gazzal fedett építmények között csak az 1930-as években bukkantak fel a kőlábas, nyeregtetős, deszkával bekerített fészerek, természetesen a legmódosabb udvarokon. A két világháború között egy Felvidékről ide került vasutas épített magának emelhető tetejű szénatárolót (abara), de utánzóra itt nem akadt. A kertben szintén csak egyetlen épületet találhattunk, a méhest. Sajnos, az utolsó paraszti méhesek már az első világháború előtt elpusztultak, így a régi kelencéket itt már rekonstruálni nem tudtuk.

186 E főbb épületeken kívül minden portán akadtak még kisebb, rendszerint ideiglenes jellegű építmények. Ezek közül a kisméretű, deszkából vagy vályogból épült tyúkól állandósult. Készítettek ezen kívül különböző félereszes színeket, ketreceket, kalodákat a nagyobb épületek mellé, a kazlak alá. Sokan csináltak deszkából díszes galambdúcot, kutya ólat. Minden portán akadt időszakos épület, mely csak a téli hónapokban funkcionált, nyárára szétszedték. A meglevő épületeket is állandóan alakítgatták a szükségnek megfelelően. Ezek azonban a porta alapvető szerkezetét nem érintették. Magtár ic8