Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

II. A nép és a föld

két sorban. Az ucca felől első épület a lakóház volt. Feltételezhető, hogy régebben a lakóházat nem közvetlenül az uccafrontra építették, hanem beljebb, csak a XVIII. század végi erőteljes királyi rendelkezések hatására jöttek előre a lakóházak, ha nem is közvetlenül az uccára — ahogy a rendelkezés szólt —, hanem 2—3 méterre a kerítéstől.

158 A XIX. század közepére Kismarjában már ez az építkezési rend honosodott meg. A lakóház típusok átmenetet képeznek a Sárrét és a bihari síkság között.

159 A ma megfigyelhető legrégibb házak tűzfalain az 1830-as évszámok olvashatók, néhány esetben azonban sikerült a XVIII. század közepéig visszanyúló falakat, épületelemeket felkutatni. Leggyakoribb építőanyag a XIX. század végéig a föld, mégpedig a Sárréten is szokásos náddal kötött vert fal.

160 A vert falakhoz azonban fa vázat is építhettek, mint Dél-Biharban.

161 1756-ban pl., amikor Szabó János házának „falát kilépték", idősebb emberek tanácsát kérték, hogy „hova ássák le a lábfákat" ?

162 De a fa váz közeit nem fonták be, mint ott, hanem földdel töltötték fel.

163 De már a XVIII. században is vetettek vályugot, a hozzá való sarat lóval „nyomtatták el", vagyis úgy járatták, mint nyomtatáskor a gabonát.

164 A tetőszerkezet vagy teljesen csapott (kanfaros), vagy félig csapott (félkanfaros) véggel készült, a XIX. század közepéig kizárólagosan nád tetővel. Azóta fokozatosan a nádtetőt átvette a cserép tető. Átmenetként a két világháború között sokan a nád tetőre cserép tető gerincet rakattak. Igen gyakori volt az a megoldás, hogy a ház uccai végén a tetőt félkanfarosra készítették, hátul pedig kanfarosra. Ilyenkor elől fél tűzfalat is kellett készíteni. Ez azonban sohasem deszkából készült, mint legtöbb z 3. Szegényparaszt porta