Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

II. A nép és a föld

Kisgazda porta sárréti faluban, hanem vessző vagy nád paticsból, fehérre meszelve. A tűzfalak szelelő lyukait igen szép nap-, vagy egyéb jelképes sár szegély díszíti. A házak nagyságát tekintve nincsenek XVIII. századot megelőző adataink. A XIX. század elejére azonban kialakultak azok a fontosabb típusok, melyek mindvégig jellemezték a falut. Főbb háztípusok a következők: Tornác nélküli, kétosztatú ház. Ez főként földnélküli szegény emberek háza volt, hiszen ebben a termények tárolására se volt megfelelő hely. Tornác nélküli három osztatú ház, szintén elsősorban szegény családok háza. Féltornácos három osztatú ház, Beugró tornácos három osztatú ház, mindkettő tipikus kisparaszti ház. A nagyobb gazdák ugyanilyen háztípusokat építettek, de pincével és kamarával bővítve. Mindössze két példányban találtunk olyan lakóházat, mely az egy szoba, konyha mellett magába foglalta a vele egy fedél alá épített istállót is. E fő típusokon belül — természetesen — igen sok variáció jelentkezett. Lényeges formai változatosságot eredményez pl. a tornácok kiképzése. Az egyszerűbb házaknál tipikus az ágas faoszlopokkal alátámasztott eresz alja. Az oszlopokat itt nem faragták díszesre, legfeljebb egyszerű ács-díszítéseket alkalmaztak rajta. Gyakori eset volt, hogy az oszlopokat szalma kötéllel körül csavarták, betapasztották s bemeszelték. így kerek oszlopokat nyertek. Módosabb gazdák azonban téglából építették meg a kerekre formált tornác oszlopokat. Bővült az első, vagy a hátulsó lakótér, ha a tornác első vagy hátulsó, vagy éppen mindkét végét befalazták s az így kialakított teret a szobához csatolták. Néha ezzel külön