Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

Jegyzetek

felől t. i. szélről két tengeri hal, középen egy sárkány, belőlről pedig két génius egy centaurus mellett. Másfelől szélről ismét tengeri halak, egy sárkány körül, közepett kilencágú virág, belőlről két szárnyas génius. Magok az ábrázolások mind fekete kőből valának kirakva, az udvaraik pedig fejérből. Ezen tábla újabb bizonyságot tesz arról, hogy Schőnwisner úr (Pesti könyvtárnok) jól nyomozta itten a rómaiak megtelepedését." (V. 235. 1791. aug. 19.) „Székesfejérvárról írják, hogy ott jún. 15-dikén egy harangot találtak a külső városban, mely 3 mázsát; és 42 fontot nyom. Az oldalán feszület van s ilyen írás olvastatik: AMBRVS SEBASTIANVS DE DALMAD PRECEPTOR ALBEN 1380. Kétségkívül 1380-dik esztendőben, Nagy Lajos király idejében öntetett. Szép hangja vagyon, formája is szép." (III. 8. 1790. júl. 6.) 3. Kassáról azt írják, hogy közel a városhoz savanyú vízre találtak. (V. 467. 1791. okt. 22.) Ugyancsak „Kassáról írja egy derék hazafi, hogy gr. Csáki Antal birtokában, lévő Gönc nevezetű mezővárosban egy fördőt találtak, mely, kivált a reumatizmus és kontractus betegségekre nézve igen hathatós. A megnevezett emberszerető gróf igen csinos épületet csináltatott is már a fördőhöz, s minden megkívántató készületeket szállíttatott oda. Rendeltetett két jó kirurgust is, pedig már ott lakott ama híres Téglássy András. (Jún. 18-dikán délelőtt, 173 ház égett el egy parókiával s újonnan készült templommal együtt. (V. 190—191. 1791. aug. 9.) 4. Debrecenből febr. 27-kén jelentik: „Nálunk az idén oly engedelmes tél volt, hogy még újesztendő hetibe is vetettek őszbúzát és februáriusnak csak a két első hete volt egy kicsinyt kemény. Már kimenvén a föld fagya ismét szántanak, úgyhogy az idén tavaszi vetés alá igen sokat lehet szántani, csal: volna mivel bevetni, de attól lehet tartani, hogy se vetni, sem ennivaló nem lesz, mert itt nemcsak a drágaság igen nagy, hanem a szükség is." (IV. 325. 1791. márc. 15.) Baranya vármegyéből jelentik: „A gyakor záporesők sok károkat tettek nálunk. A már renden fekvő szénáját számos helységnek rész szerént egészen elseprették, rész szerént pedig iszappal elborították. Vagy két menetelében vármegyénknek irgalmatlanul lecsépellte a jég a szőlővesszőket és gabonaszálakat." (V. 8. 1791. júl. 1.) Máramarosszigetről jelentik: „Áldozócsütörtöktől fogva szüntelen esik itt az eső. Az élet ára leszállott, a búzának vékája hétről öt márjásra, a tengeri (kukorica, Török búza) háromról két húszasra." (V. 19. 1791. jún. 19.) Somogy vármegyéből írják, hogy a lenek igen szépek, de sarjú igen kevés lesz, mert elégette a füvet a kánikulai meleg. (V. 247. 1791. aug. 23.) „Pest vármegyében sok helyeken éreztek a múlt hónap végén s ennek az elein földindulást." (V. 392. 1791. szept. 23.) 5. Nyíregyházáról írják: „hogy ott február közepe táján két nap egymás után három rendbéli égések estek, még pedig oly formán, hogy lehetetlen volt gyújtogatok eránt nem gyanakodni. Vigyázók rendeltettek tehát mindenfelé, akik akadtak is gyújtó csutakra egy ház ereszében. — Több tűz az említett háromon kívül nem lett, melyet is az idevaló elöljárók szorgalmatosságoknak lehet köszönni. A gyújtogatás eránt legnagyobb gyanúság vagyon azok közzül némelyekre, kik a szükség miá vándorlottak ide az alföldről. Átaljában nem lehet ezen szükölködőkről rosszul ítélni, de az is igaz, hogy lappanganak közöttök sok gonoszlelkűek is# kik örömest szeretnének könnyűszerrel vagyonosodni. Erre legjobb eszköznek tartják a gyújtogatás!, mivel úgy gondolkoznak, hogy míg a nép a tűzoltásban foglalatoskodik, ők addig bátran ragadozhatnak. Szükséges volna tehát afféle kerengők eránt jó rendelkezéseket tenni.." (IV. 288. 1791. márc. 8.) Szegedről jelentik: „Nálunk a gyúladások igen nagy pusztításokat tesznek. Ma egy hete virradóra egy ház s egy korcsma égett el. A korcsmában egy borivónak meggyúlladat a ruhája és lábáról körmei is leégtek. Kiszaladhatott ugyan a lángok közül, de ugyancsak negyednapra megholt. A múlt csütörtökön 8 házak ismét fenékig égtek, azolta pedig majd minden nap támad tűz. Okát teljességgel nem gondolhatjuk. Az ilyen szomorú példák felgerjeszthetnének már egyszer bennünket- az olyan könnyű eszközök műbe való vételére, melyek által a tűz miatt való gyakor megkárosodások, ha