Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

Jegyzetek

egészen nem is, avagy csak rész szerént, elháríttathatnának. Ilyenek volnának p. o. a többek között ha az épületek rendben csináltatnának, nem pedig imitt-amott elszórva hevernének; ha az udvarok tágasán hagyatnának és élő fákkal béül tettetnének; elegendő kutak készíttetnének; vízhordó szekerek tartatnának; bőrvedrek és vízi puskák szereztetnének, sat. A pipát ha egészen nem lehet is eltiltani, az ugyancsak nagy tartalék lenne, ha teljességgel meg ne engedtetnék azoknak kupakok nélkül való tartása." — Jegyzetben hozzáteszik a szerkesztők: ,,I. Jakab angliai király nagy adófizetéssel akarta ki irtani országából a dohányzást. Muszkaországban pedig az orrát vágták le 1684-ben, aki dohányzott. Mégsem lett meg sem itt, sem ott, amire törekedett az uralkodó. — Magyarországban, ahol a dohánytermesztés oly virágjában van, s akarják is, hogy legyen: ellenkezne magával a törvényadó némelv részben, midőn a dohánvozást tilalmazná." (III. 27—88. 1790. júl. 9.) 6. Szabolcs vármegyéből azt írják, hogy azon a részen igen sok tolvajságok estek mostanában, melyre nézve egyet értvén említett Szabolcs vármegye, Bihar vármegyével, a Hajdú Városokkal s Debrecennel, feles számú személyek rendeletiek ki, kik külön-külön csomókban minden gyanús erdőket, pusztákat, cseréket és ligeteket eljártak s a mi lézengő bitangokat kaptak, azokat rész szerént a kallói, rész szerént a debreceni tömlöcbe küldöttek." (III. 197. 1790. aug. 13.) 7. Orosról Szabolcs megyéből írják: „Itten mind szénánk, mind búzánk Istennek hála bőven termett, a szürethez is mind a Hegyalján, mind az Érmelylyékén igen jó reménységünk vagyon. Erdélyből haliam, hogy ott még nagyobb az olcsóság, mint nálunk." (V. 392. 1791. szept. 23.) Szegedről jelentik: Oly bő terméssel áldott meg bennünket az Isten, sok helyeken egy gabonaszem 15-öt s többet is adott. Nem csalta meg a szegedieket a közelebb múlt pünköst innepeiben tartott virágzása a Tiszának, melyből valamint másszor, úgy most is megjövendölték a bő aratást." (V. 147." 1791. aug. 2.) 8. „Szomorúan értjük Heves és Borsod vármegyékből, hogy ott a szegénység némely gyökereket ás a földből, azokat megszárasztja, megőrli s az eképpen készült lisztből süt kenyeret, mellyel igyekszik magát az éhelhaiástól megmenteni. — Nagy szükséget írnak Bihar és Csongrád vármegyékben is." (IV. 123. 1791. febr. 1.) Pécsről írják: „Nagy fájdalommal olvassuk az urak leveleikbői, hogy kedves hazánknak némely részeiben oly nyomorúságra jutottak légyen a magyar atyánkfiai közül sokan, hogy holmi gyökerekből s gyékény tövekből készített eleséggel kénteleníttessenek magokat az éhenhalástól megmenteni. Minálunk csupán a széna drága, a bornak s a gabonának ellenben mi ára sincsen . . . Egész február 5-éig semmi hidegünk nem vol. Már a szőlőmetszésbe is belekezdettek volt a vincellérek, mivel látták, hogy többé hideg nem lészen, de megcsalatkoztak, mert ma, amidőn ezt írom (febr. ö.) oly hideg szél fú, hogy aligha be nem fog nálunk telni: Farsang farkán csúsz a faszán. — A vén asszonyok ugyan elővévén a guzsalyak (rokka) mellett gyűjtött tapasztalásaikat, ellenkezőt jövendölnek, jól-e vagy nem, már azt majd csak a vége választja meg." (IV. 211. 1791. febr. 18.) 1790-ben irják Abaúj vármegyéből: „A Hegyalján keresztül esvén utam nov. közepe táján, sok szegény alföldiekkel találkoztam, kik a szénának nemléte miatt Kövesd, Árokszállás, Kálkápolna s több más helységeikből Heves és Borsod vármegyéknek, úgy nemkülömben a Jászságnak is: Tárcáira. Tokajba és S-Patakra jöttek telelni. Nagy megindulást szerzett bennem csak első meglátások is ezen nyomorult embertársaimnak, de mit nem •érezhetett még vélem némely nagy szőllősgazdáknak érzéketlen fösvénységek, kik nem elégedvén meg az Égnek most is bőven reájok márt áldásával, még az említett szerencsétleneknek szorult állapotjokból is hasznot kívántak venni: mert azokat vonó barmaikkal tett szolgalatjukért nem az egyességnek sinórmértéke szerént jutalmaztatta, hanem csupán azt vetették szegényeknek, amit elégségesnek itélt az ő törvénytelen magok szeretetének csábító sugallása. — Több példáját is tapasztaltam én itt fájdalommal