Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

Csokonai és Görög Demeter

Ez a költemény is mutatja, hogy nem maradt Csokonaiban semmi szemrehányás Görög Demeter iránt, s Görög Demeter is sok elfoglaltsága mellett mindig szeretettel köszöntötte Márton József leveleiben. Ebben a már elemzett levélben is van erre bizonyíték: ,,Görög Űr szívesen tiszteli Barátom Uramat s arra kéri, hogy ha jó kedve lesz egyszer fordítsa le ezt az ide zárt igen excellens Dallot. Ezt a Svajtzerék szokták énekelni i(azért kezdődik így: Falle immer arme) mikor szabadság fájának fenyőszálat vágtak ki, s azután szokták maga a szabadság fája körül is énekelni. Kotzebu igen felséges Munkát írt illy cím alatt. Das merkwürdigste Jahr meines Lebens. Ezen munkából mi egy extractust készítettünk s kiadjuk a M(agyar) Hírmondó mellett. Ebben fordul elő ez a dal is, és nem szeretnénk elhagyni belőlle. Mihelyt lefordítja B(arátom) Uram küldje fel hozzám.''Csokonai le is fordította 1802. március 24-én A szabadságfához (Schweizer nóta) címmel, de a cenzor nem engedte megjelentetni. Görög Demeter tehát megbízatással is kedveskedik Csokonainak, s kapcsolatuk zavartalan maradt továbbra is. Márton Józseftől 1802. nov. 26-i leveléből tudja meg Csokonai a Görög Demeter új állásáról szóló hírt és 1802. december 26-án írt levelében így számolt be Kazinczy Ferencnek a Magyar Hírmondóval való kapcsolatáról: tudniillik a lap szerkesztői sürgették, hogy rajzoltassa vagy festesse le magát: „Ami a festőt illeti: a Tekintetes Űrnak rólam való gondoskodása meghaladja érdememet, akár a személyest, akár a közönséget illetőt. Részemről a hiúságot magam vadászni nem kívánom, de ha hiúságommal a mások hiúságának kedveskedhetem, miért volnék makacs és durcás? Én ugyan Rousseau embere vagyok: de az öreg úrban is nem vólt-é sok efféle, ami néki mégis illett, sőt characterének umbrázatja volt, vagy inkább fényezetje? Már a Bécsi Magyar Institutum a múlt tavasszal, hogy Pesten valék, megkért, hogy adjam által nékik és ők a derék Czetterrel ingyen kimetszetik. Ráállottam kívánságokra, gondoltam, hadd habozzanak vele. Van a barátságnak, van a tudósi characternek, van a nemzetiségnek bábja; mi több? a vallás holmi báb nélkül hideg és sikertelen. — Ök énnékem, mivel amint említem, akkor Pesten napoltam, egy budai rác ifjat

33 javallottak, aki 1/2 souverain-dorért fest és szerencsésen talál; Csűri barátom, aki a váci siketnémák perceptora, ezzel festettette le azonegy papirosra ad virum tekintetes Domokos Lajos

34 és tiszteletes Sinai Miklós

35 urakat — szemközbe! Bécsi barátaim arra kértek, hogy ha több festéssel mehetnék fel magam, Czetter jobban dolgozhatna a rézre. Tavasszal különbenis fel kell mennem."

36 Bécsben Márton József és Császár József igen megörültek annak a hírnek, hogy Csokonai Bécsbe készül, s 1803. január 4-én így ír Márton József erről Csokonainak : „Jaj ! ! be örültem ; be örültünk mikor olvastuk, hogy Sz(ent) György napra láthatjuk itt, s karunk közzé szoríthatjuk az Urat!! Hát az a tiszta öröm megérdemelné, hogy tekintetbe vévén azt Barátom; annak idejében feljönne. Jöjjön az Egek áldják meg: Itt nálam szállása minden lessz. Csak jöjjön."

37 Ugyanebből a levélből értesülünk arról is, hogy Csokonai Földi János műveinek intézésére vállalkozott: „Földi írásai küldődjenek fel most