Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

Csokonai és Görög Demeter

nek gyarapításán mind örülök én. mind munkálkodom, én — egy nádas házba szorult cosmopolita. Édes Barátom! távol vagyok mind a gazdagodás vízkórságától, mind attól, hogy fényes szerencsézést kívánjak játszani a világon; és csak munkácskáimnak ezt az egy kiadását (amelly mind hajdani vickándozó plánumim által szerzett aprólékos adósságimra, mind írásimnak mindennapi elébb tovább hányattatásira nézve szükséges) végbe vihessem, nem fogja többé még csak munkámat is látni, ez az egy részről irigy, és szőrszálhasogató s a mellett korhel időszak! más részről a Helvetius baglyát reálisaié, obscurant és üldözni szerető világ. Ha írok is, aminthogy már én anélkül nem tarthatom fenn lételemet, írok a boldogabb maradéknak, írok a XXdik vagy XXIdik századnak, írok annak a kornak, amellyben a magyar vagy igazán magyar lesz, vagy igazán semmisem. Teszek úgy mint Bessenyei György, ama mind rendre mind érdemre első magyar literatorunk, akiről a dolog esmérői nem tudják meghatározni, akkor volt-é nagyobb, mikor Bécsben a becsületnek, a hazafiúságnak a köz piacán tündökölt, vagy most, midőn Bakonyszegen a mi horizonunk elsetétedését úgy nézi, mint a földünk golyóbissá alá fordult, de azért teremteni meg nem szűnő nap. Ebből a resignatiómból, és az erre való tekintetből bátorkodom már az Urat arra is megkérni, hogy engemet afelől tudósítani ne sajnáljon, ha vette-é Görög úr az én még a télen küldött levelemet és ha válaszolt-é arra vagy nem? — Ugyanis engemet, mind professzor Rozgonyi úr, akire volt a dolog Görög úrtól bízva, mind profeszszor Kövy úr, és mások is reauiráltak abba, hogy Görög úrhoz ajánljam magamat az újságok írására. Én ezeknek serkentésére resolváltam is magamat, és írtam eránta Görög úrnak, amellybe az előadott conditiókra nézve azt feleltem, hogy én a deák, olasz francia és német nyelveket értem, a geographia és historico-politica tudományok egyedül való foglalatosságaim, hazámat mind könyvekből, mind, sőt respective hat esztendeig való utazásaimból, alkalmasint kívántam megesmérni: csak azt kérem vala ki Görög úrtól, hogy mind kötelességim. mind fizetésem felől praecisébb tudósítson, hogy bizonnyal tudjam micsoda teherre, s micsoda commoditásra hagyom magamat megelégedett Sanssoucimból a bécsi lármás fényre kiléptetni. De választ sem Görög úrtól, sem Czetter úrtól nem nyerhettem. — Talán az idevaló, egyébaránt is rendetlen postázás az oka. — Kérem az Urat, ne sajnálja gyanakodásomat megállítani, s egyszersmind megírni, mi az a bécsi magyar institutum, mellynek az urat is tagjának lenni örvendem, s mellyről mi isolirosott dákusok itt még olly keveset tudunk. Én az Űrnak ezt a literaria tudósítását másikkal fogom megköszönni, t. i. ezen munkámmal: „Néhai Dr. Földi Jánosnak életének és munkáinak történetei, charactere. lelke és felvizsgálása, recensiója, egy barátja, társa és tisztelője által." Megérdemli ez a nagy lélek, kiről tulajdonképen el lehet mondani, hogy nemzete szerelme emésztette meg, megérdemli mondom, hogy minden hazafi sírja után is temjénezze! ! ! — én pedig az Űrnak barátságát s erántam való bizodalmát kikérvén, állandóul maradok az Űrnak kész köteles szolgája Debrecen, mart. 19. 1801. Csokonay Mihály"2