Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

A mecénás

méltóztatnának általadni azoknak, kik már akkor odahagyták volt Pozsony városát. Kérdezték némely uraságok tőlem, ha magyar volna-e a munka? s midőn mondottam volna, hogy az: Annál kedvesebb, úgy szólának. mert már deákul tudunk, hanem magyaroknak neveztetvén, magyarul is kell tudnunk." Az említett munkácskának foglalata ki vagyon téve, érdemes szerzőivel együtt az Elöljáró beszédben, melyet s azért ideiktatunk: A hazafiúi nevezet, magában foglalja a haza boldogulását tárgyazó szíves törekedést. Hazafiak lévén, mi is igyekezünk hazánk javára mindent elkövetni, valami csak tőlünk kitelhetik. — Ily célból tettünk volt fel ezen folyó 1790-dik esztendő márciusának elein 20 aranyakat (melyekhez, amaz esméretes buzgóságú hazafi, T. Pétzeli József' úr még 10 aranyokat ajánlott volt a magáéból) .... Vártuk, hogy hazánknak tudós fiai közzül annál felesebb számmal fogják ezen kérdéseket figyelmetességeknek tárgyává tenni, mentől közönségesebb s uralkodóbb kezdett lenni nemzetünkben a hazafiúi szeretet és amennyivel erősebben meg voltunk felőle győzettetve, hogy aki az előadott kérdésekre igyekezik megkivántatóképpen felelni, hazájáért veszi pennáját kezébe. Érkeztek hozzánk két rendbéli feleletek nemsokára, de amelynek igen hiányosaknak találtattak. Későbben küldötte becses értekezését Szigeti prédikátor és professzor T. Gáti István

1

'' úr, melyben mind a három kérdéseket illette fontos rövidséggel, de kitette levélben, hogy nem jutalomért, hanem egyedül hazafiúi szeretetéből dolgozott, s ígérte, hogy ideje lévén, bővebben is kimunkálja ezen szép és hasznos tárgyat. — Több fejtegetői nem találkoztak a feltett kérdéseknek. Még minekelőtte T. Gáti István úr küldeményét vettük volna, bocsátott hozzánk Nemes Vedres István' úr Szegedről egy irást. amely ben a magyar nyelvnek a magyar hazában való szükséges és hasznos voltát vitatta. Ügy ítéljük, hogy a részünkről megmaradóit 30 arany jutalompénzt erányosabb végre nem fordíthatjuk, mint az említett két munkácskának kinyomtattatására, melyet íme cselekeszünk s ebbéli iparkodásunknak is bő jutalmát fogjuk érezni, ha vele kedves hazánknak valamely hasznára lehetünk. — A Hadi és más nevezetes Történetek írói." Ezen elmélkedésekkel kedveskedtünk mindazon érdemes előfizetőinknek is, kik a meghatározott előpénzt megtoldva küldöttek fel hozzánk, hogy a közjóra intézett igyekezetünket annál inkább elősegíthessék. — Mihelyest jó alkalmatosság adándja elő magát Kolozsvárra legottan fogunk az Erdélyi országgyűlés számára is küldeni néhány száz nyomtatványokat a sokszor említett munkácskákból. — Sajnáljuk, hogy a betűszedőnek magyarul nem tudása miá, sok jobbítások után se készülhetett meg hibák nélkül a nyomtatás, melyek mindazáltal olyanok, hogy azokat magától is megorvosolhatja minden érdemes olvasó." (IV. 357—359. 1791. márc. 22.) 1791-ben az ifjú Kis János munkáját karolták fel, a Herkules választása címmel megjelent fordítást. Erről Kis János emlékiratában így emlékezik: „Egyesületünk (a soproni magyarul tanuló társaság) hamar értésekre esett az akkor Hadi Történetek címe alatt járt bécsi magyar újság kiadóinak, az utóbb cs. kir. udvari nevelővé s kamarássá lett Görög Demeternek és szerkesztő társának Kerekes Sámuelnek. Ezen minden szépet és jót, kivált nemzeti literaturánkat is forrón szerető férfiak bennünket szándékunk folytatására nemcsak hozzánk írt leveleikkel, hanem számos ma-