Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

A mecénás

melyeket meg kell győzni sokak az eszközök, melyeket elkövetni szükség, hogy óhajtott virágzásodat érhesd, de erő is sok van készen szolgálatodra, s dolgozik is már szíves törekedéssel boldogságodon. — Megadják az egek nemsokára azon arany időket érned, melyekben a tudományoknak s nemes mesterségeknek minden ágai saját nyelveden fognak taníttatni és olvastatni. Az anyai nyelv virágoztatni fogja ezeket tebenned, és ismét ezek az anyai nyelvet. — Nem lesz így jövendőben, mivel kérkedjenek feletted Európának más pallérozott tartományai, s amellett megtartod azt a természeti tulajdonságodat is állandóul, melyet a külső nemzetek benned dicsérve csudálnak. Örülünk mi is szerencsés sorsodon kedves Hazánk és hisszük, hogy ezen örömünket mostani sokat ígérő környűállásaidhoz képest hathatósabban meg nem bizonyíthatnánk, mintha nevedben ezen három kérdéseket tesszük fel, tudománnyal ékeskedő fiaidnak a megfejtésre: 1- ször: Micsoda ereje vagyon az anyai nyelvnek a nemzet természeti tulajdonságának (nationalis character) fenntartásában? 2- szor: Mennyire segíti a nemzet valóságos boldogulását s pallérozódását az anyai nyelv gyarapodása, és ellenben mennyire hátráltatja azt. ennek valamely idegenért való elmellőzése? 3- szor: Mennyire szükséges a magyar nemzetnek a deák nyelvnek tudása? A feltett kérdésekre adandó helyes feleletektől igen sok függ, ha azok oly állatásokat foglalándának magokban, melyek nem csak a csupa okoskodáson épült okokkal erősíttessenek, hanem mind a régibb, mind pedig az újabb históriákból vett példákkal világosíttassanak, s szembetűnőképpen bizonyíttassanak. Kérünk azért 20 arany jutalompénznek szíves ajánlása mellett minden velünk együtt ugyanazon egy nemes célra — nemzetünk javára törekedő hazánkfiait, sőt kéri maga édes hazájok általunk, vegyék fel az említett 3 kérdéseket méltó figyelmetességeknek tárgyául, s igyekezzenek azokat hazájoknak tartozott buzgósággal megfejteni. — A feleleteknek hozzánk lejendő felküldését júliusnak 13-dikára határozzuk, mely az akkor itt Leopold Városában esendő Margita vására alkalmatosságával jó móddal megtörténhet." (II. 279—281. 1790. márc. 2.) Erre a pályatételre két mű érkezett, amelyet azonnal nyomdába is adtak s az még az országgyűlés idején napvilágot is látott. A pályázat eredményéről a szerkesztők így számoltak be: „Minekelőtte széjjeloszlandók valának Pozsonyból országunknak buzgón fáradozott rendjei, kötelességünknek tartottuk utoljára is érzékeny magyar szíveikre kötni anyai nyelvünknek ügyét. Leküldöttünk ti. Berkeny nevezetű metszőnk által ezen című munkácskából: A magyar nyelvnek a magyar hazában való szükséges voltát tárgyazó hazafiúi elmélkedések 500 nyomtatványokat oly hagyomással, hogy azokat osztaná ki hazánknak oszlopemberei között, még ha lehetséges lenne a gyűlésben. Későn érkezhetett le, mint írja, 13-dikon, Pozsonyba a biztosunk, másnap tehát hajdúkat kérvén a vármegyeházától azok által is osztogattatta s maga is osztotta a nyomtatványokat. „Űton útfélen megállítottam (így ír) minden uraságokat s adtam kinek a nyomtatványokból többet is egynél oly kérésem mellett, hogy a felesleg valókat