Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

Hadi és más nevezetes történetek

tudományú, tűzeszű, hathatós ékesen szólású s a despotizmust nem szenvedhető Mirabónak halálával ledült egy erős oszlopa az új francia polgári alkotványnak. Siratják is azt minden franciák . . . (cenzúra törlése) . . . amely két rész ritkán férhet öszve a nemzet gyűlésében értelem dolgából egymással: együtt szomorkodott most a Mirabó halálán." (IV. 526. 1791. április 29.) Ezek a hírek mind Hajnóczytól eredhetnek. Leglelkesebben a magyar nyelv terjedéséről és általánossá válásáról írnak s nagy az örömük, amikor előfizetőik a lap címzését is magyar nyelven igénylik: ,,Nagy örömmel jelenthetjük, hogy minekünk számos olvasóink vágynak, kiknek magyar borítékírás alatt jár munkánk. Ezeknek legnagyobb részét teszik a szebeni és budai méltóságok, kik között minden becsületnél és szeretetnél nagyobb hazaleányi is vágynak." Erre abból az alkalomból kerül sor, mert egy nagyidai levelező ajánlotta: „vajon nem jobb volna-e, ha mi is felvennénk a levelekre való rövid, s magyar borítékírást, és elhagyván a hosszú titulusokat, csak ezt írnánk a levelek homlokára: — Úrnak vagy Asszonynak adassék." (II. 67. 1790. jan. 15.) Az ügyben buzgólkodó honfiak szép példájával lelkesítik az előfizetőket: „De megszánta az ég haldoklani kezdett nyelvünket, támasztott hazánknak a mi időnkben oly fiakat, kik gyönyörűségeknek tartják vagyonokat vagy más tehetségeket feláldozni, csakhogy nyelveket új, és jobb életre hozhassák és az által dicsőségek egét a régi fénynél még ragyogóbbá deríthessék. Láttuk is már a hajnalhasadását, melyet hogy a délszínben tündöklő Nap követhessen, ez a mi buzgó óhajtásainknak summája. Ezt minden némü tehetségeinknek felajánlásával egyesítve nyújtjuk új esztendei ajándékul a haza oltárára." (II. 3. 1790. január 1.) Igazi örömük az, ha munkájukat az olvasók is megbecsülik, s az ilyen közös célt szolgáló dicséreteket le is közlik a lapban: „Mely nagy háládatossággal tartozik a magyar haza az urak nemesen törekedő Társaságának, azt minden egyenes itéletű hazafi általláthatja. Mert csak hat holnapok lefolytával is sokat csinált ezen érdemes kis Társaság annak kipótolására, amit őseinknek káros szunnyadozása elmulatott. Bezzeg kezd most már a szeme is nyílni, most látja már, mit ártott magának azzal, hogy ő a hazai nyelve helyett csak az idegen vagy a holt nyelven, a deákon kapdosott." Ehhez fűzik hozzá zárójelben nehogy elfogultaknak tartassanak: „Tudja azt bizonnyal a levélíró, hogy a deák nyelv követésre méltó remek. Csak azt hiszi kétségkívül mint mi is, hogy nem kellett vala a hazai nyelvet érette megvetni, sőt inkább azon kellett volna igyekezni, más pallérozott nemzeteknek példájok szerént. hogy nyelvünk minél inkább általformáltathatódjék a deák nyelvnek tökéletességére." (II. 65. 1790. jan. 15.) A magyar nyelven kívül a magyar viselet propagálását is fontosnak tartották, mindig leírják a korona őrző megyei nemes ifjak formaruháját s gyönyörködnek a szép magyar női viseletben: „Egy kellemetes magyar nimfát volt szerencsénk az elmúlt vasárnap gr. Teleki Mária kisasszonyban, a vicekancellárius ő exellenciája leányában gyönyörködve szemlélni. Elölről fel volt az említett gróf kisasszonynak haja fodrozva, hátulról pedig hajtőre csinálva, s arany bogláros gyöngyös pártával és gyémántos koszperddel (tüdzővel) ékesítve, nyakán brilliántos nyakszorító tündöklött.