Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)
Hadi és más nevezetes történetek
vállait és mellét arannyal kivarrott keszkenő fedte. Derekát aranyláncövvel kerekített pozsonyi váll szorította, stb. — Párját tiszteltük a leírt magyar nimfának. F. M. L. Gr. Vartensleben úr kisasszonyában. — Ezeknek mind kettőjüknek úgy illik a díszes magyar öltözet, hogy valóban sokat elvesztenének természeti szépségekből, ha némely magyar dámák példájukat akarnák követni, kik már is betöltek nemzeti ruhájokkal, s azt idegennel cserélték. Hirtelen változás!" (II. 713. 1790. május 2.) A hazai városok magyar viseletéről is hírt adnak: „Nagy örömünk, hogy kedves hazánk méltó leányai magyarosodásának rész szerént szemmel látott tanúi, más jó hazafiaknak velük közlött tudósításainknál fogva, hirdetői lehetünk magunk tapasztalásunk után tehetünk M. B. Rádayné és Andrássyné asszonyságokról bizonyságot, mert volt szerencsénk kívánatos magyar öltözetekben szemlélni ezen ékességeit hazánknak, mikor a játék néző helyben az egész gyülekezetnek szemét magokra vonták. M. Báró Ortzi Lőrincnének született Traun gróf asszonynak csak most lett elérkezésével 3 magyar gráciákat fog Bécs városa megnevezett hazánk leányaiban szemlélni. — Már a szegedi dámák is (így ír egy érdemes hazánkfia) magyar öltözetet vettek fel magokra, még pedig oly erős feltétellel, hogy mivel vélek egyedül a haza s nemzetnek valóságos szeretete tétette le kölcsönzött ruhájaikat: sem Bécsnek, sem Parisnak cifraságai nem lesznek ezentúl elégségesek őket magyar amazoni öltözetekből kivetkeztetni. — Pécsről is azt értjük egy érdemes barátunktól, hogy ott teljességgel nem újság többé ékes magyar gerézdes főkötőket látni azon fejeken, melyeken csak kevéssel is ez előtt idegen földről szállott csipke- és fodor-tornyok ingadoztak." (II. 568—569. 1790. május 4.) Ez még érthetőbbé teszi Csokonai Dorottyájában a magyar viselet és tánc leírásának fontosságát. A papi hivatásúak számára egy férfiút mutatnak be magyar öltözetben s a ruházatot így magyarázzák : „Küldjük a magyar papot magyar köntösben. — Ennek eredeti rajzolatát F. és R. urak pennájok készítette Győrben. — Mi az említett uraknak hazafiúi kívánságokhoz képest rézre metszettük, de korántsem oly céllal (mely nem volt a győri érdemes tudósoké is) mintha a talpig érő papi ruhának átaljában való letételét kívánnánk sürgetni. — A hosszú köntös igen illik a tiszteletet érdemlő papi rendeknek méltóságához. Nem vétünk mindazáltal, úgy ítéljük, vele semmit, ha azt állítjuk, hogy ha más nemzetbéli papok a legfelsőbb rangúaktól fogva a legalsóbb rendben lévőkig viselhetik a nemzeti ruhát, hivatalok megalacsonyítása nélkül, miért nem lehetne azt cselekedni csupán a magyar papoknak, a közönséges isteni szolgálaton kívül, midőn p. o. vagy utaznak vagy ártatlan mulatságokban vágynak, főképpen pedig midőn a plébános urak nagy sárban vagy hévségben betegekhez mennek. És az ily alkalmatossággal viselhető öltözetnek mustráját akartuk mi az idezárt képben ajánlani. — Némely református és evengélikus prédikátor urak már eddig is dicséretes példával mentek elől e részben: hanem sokkal többen ismét csupán a német ruhán kapdostak, melyet ugyan nem is tulajdonítható nekik magoknak vétkül, aki megfontolja, hogy a német ruha tartatott az akadémikusság megesmértető jelének, úgyannyira, hogy a nélkül a legérdemesebb személynek is csak itthon tanult (Domi Doctus) volt a
