Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

Hadi és más nevezetes történetek

melyekhez még az is hozzájárult, hogy a király ama nevezetes IVecker-rel és más eddig volt s a népnek szivét lelkét megnyert minisztereivel együtt a hivatalt letétette, s nevezetesen amazt 24 óra alatt Franciaországból kiköltözni parancsolta: tehát az egész nép öszve adta magát, a király fegyveresházát kiüresítvén, és minden fegyvercsinálókkal egyre dolgoztatván, fegyverbe öltözött; az úgy neveztetett Bastille tömlöcéből a benne volt rabokat mind elbocsátotta, az épületet magát öszverontotta, annak főigazgatóját megölte, valamint a városi tanácsnak első tagját is, kiknek fejeiket karókra húzván a városon széjjel hurcolta, testeiket pedig nagy dühösséggel diribről darabra szaggatta .Ez a rémítő és inkább képzelhető, mintsem voltaképpen leirathatandó zenebona, mely sok vérontással, erőszaktétellel s pusztítással volt egybekötve, így tartott ezen hónapnak 15-dik napjáig, melyen a király két öccsével együtt megjelenvén az országgyűlésben közönségesen megígérte, hogy parancsolatot ad ki a regementnek a főváros alól mennél hamarabb lejendő eloszlások és az elbocsátott miniszterek vissza hivattatások eránt, s e mellett magát a népnek szeretetébe s védelmébe ajánlotta. Alig végezte el a király szavait, hogy mindnyájan repeső szívvel kiáltották: Éljen a király! Éljenek az ország mindhárom rendjeit Éljen a szabadság! — E megesvén, a királyt két fődeputatus urak vitték vállaikon a maga palotájába, az egész jelen lévő népnek örömkiáltásai között. Ez így jól volna, ha még ismét valami gonosz nem következnék. —• Mig a társaságok emberekből állanak, nem lehet addig tökéletességet várni. — Boldog ország, mely más kárán tanulván az egyességnek felbontásától szorgalmatosan őrizkedik." (I, 81—85.) Utána azonnal egy mulatságos történetet közöl egy versailles-i aszszonyságról, s jegyzetben ismerteti Versailles palotáját s a Bastille-t, amely szerinte: ,,az volt ez Franciaországban, ami az Ausztriai Birodalomban Tirolisban Kufstein, az Orosz Birodalomban, Szibériában, Tabolsk, a Borussziai Birodalom s Branderburgiában Spandau, Angliában Londonban, a Tower, sőt még azabb. (I. 86—87.) Végül hozzáfűzi ,,Aki a Bastille-nek szorgalmatosan titokban tartott belső mivoltáról többet kívánna tudni, kívánságának eleget tehet azon nevezetes könyvek olvasásával, melyet ama szókimondó nagy orator Linguét maga szomorú tapasztalása után írt. A könyvnek felülírása ez: Mémoires sur la Bastille, par Linguet." (I. 87—88.) Külön kötetrevaló híranyag van a lap öt kötetében, amelyben hol példálózva, hol óvatosan, de legtöbbször hűvös tárgyilagossággal közlik az események fejlődését s hírt adnak a nemzetgyűlés folyásáról, rendeleteiről, határozatairól s az írás hangulata is aszerint változik, ahogy József halála után a magyar történelmi események lehetővé teszik. 1791-ben biztosan Hajnóczynak tulajdonítható a polgári alkotmányról szóló közlés (IV. 554., V. 263. 382., IV. 313. 457.) s a király szökése utáni híres 16 pontból álló végzés, amelyet teljes terjedelmében leközlöttek (V. 685—686. 1791. nov. 25.). Ma már pontosan nem lehet szétválasztani, hogy melyik cikket ki írta. Egy biztos, hogy a Bécsben élő magyar nemesek Hajnóczy köré csoportosuló része 1794-ig reménykedve tekintett Párizs felé. Igen érdekesek azok a híradások, amelyek a nagy francia felvilágosult szellemnek, pl. Voiíazre-nek műveiről számolnak be, s ahogy Voltaire Ferneyben lévő életét ismertetik (III. 179—180. 1790.). Különösen akkor