Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)
Hadi és más nevezetes történetek
barát számában állott . . . Hajnóczy nagytudományú ember volt és képzelhetetlen munkabírású. A francia revoluciónak előmenetelét mindig leste, róla protocollokat (jegyzőkönyveket) vitt. 1791-ben a Görög Demeter és Kerekes Sámuel újságába ő dolgozta ezen articulusokat (cikkeket), én magam is sok ízben leltem őt ebben a dologban gróf Kolonicsnál, kinek fiát Görög nevelte, Görög szobájában. A hazát, a nemzetet hévvel szerette." 1 A francia forradalomról az első tudósítás 1789. július 21-én jelent meg lapjukban, s érdemes emlékezetbe idézni, hogy hogyan adták hírül azt a magyar olvasóknak Bécsből, a Bastille lerombolása után egy héttel : „Francia Országból. A kisebb s nagyobb társaságokban való meghasonlások s egyenetlenségek hasonlók a nyavalyákhoz, melyek akkor férkeznek gyakran a testhez, mikor talán ingyen sem gondolhatta volna valaki, ámbár a dologba való mély belátással bírjon is. Világos példáját találjuk ennek Franciaországban, mely minekutána sok ízben külömb külömbféle külső és a belső háborúk s vallásbeli szakadások által igen-igen megrongálódott, a formájából gyakor ízben kivevődött volna, mostan uralkodó királyának, XVI-dik Lajosnak szárnyai alatt a csaknem közönséges reménység és várás szerént annyival méltóbb fundamentumon láttatott, amaz áldott IV-dik Henrik arany idejének állandó birtokába lépni, mentől szembetűnőbb jeleit adta XVI-dik Lajos, hogy magának ősei közül IV-dik Henriket veszi fel a követésre. De a már darab időtől fogva tartó szomorú tapasztalások bizonyítják, mely ellenkezőképpen folyjanak Franciaországnak dolgai. Ez a virágzó ország, mely a szép rendtartásoknak mintegy mustrája s az egész Európa szemei előtt követésre méltó például vala, megszűnt egyszerre oly testet formálni, melynek feje az uralkodó. A hasznos egyetértést a veszedelmeket szülő részrehajlás váltotta fel. A gonoszok kiirtása végett már megpróbált az udvar mindent, valamit csak az afféle állapotban az okosság s messzelátás nyújtanak eszközül. Száma nélkül tartatnak gyűlések, de minden haszon nélkül és úgy látszott, hogy a nagyobb következéseknek eltávoztatására már egyéb orvosság nem lehet, hanem a király keményebb eszközökhöz nyúl, és fegyveres erővel áll ellent, amint hogy sokakat számkivetésbe küldött, és most újra parancsolatot adott ki, hogy Paris alá 30 ezer katonaság szálljon táborba, mely maga meghatározására a mindennapi zenebona és főképpen az kénszerítette, hogy a minapában a felzendült nép a testőrzőket a tömlöcből erőszakosan kivette, kiket azért tétetett bé a király, mivel tőle többé függeni és szolgálatot tenni nem akartak. — Semmi orvosság nem használ, midőn már a nyavalya elhatalmozott a testen, nem segíthetett itt is az erő is, mellyel külömben a polgári társaságokban támadott zűrzavaroknak lecsendesítésére utolsó orvosló eszközül már sok ízben lehetett használni; sőt nemcsak nem segített, hanem még rontott. Mert a király zsoldján lévő katonaságnak Paris alá lett takarodásától fogva még naponként nevekedett a lárma és a zűrzavar: Eleibe terjesztette erre nézve a Királynak, az ő maga engedelméből öszve sereglett országgyűlése, mely a néphez hajló papi és nemesi renden kívül nagyobb részént a nép deputatusaiból állott, hogy a fegyveres népet Paris alól szállítaná el, és ne annyira ragaszkodna ahoz, mint bízna inkább szerető népe szivéhez, mely csak egyedül érette vér. Midőn látná a nép, hogy a király feltett kívánságát nem teljesíti, azonban a nagy szükség is bekövetkezett,