Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

A lapszerkesztő és újságíró

nyűségre vetemedtek, hogy a mi Munkánkra előre fizetni kívánó uraságokat a felküldendő előpénz általvétele alkalmatosságával megvonják, és a Hadi Történeteket esztendőt által 12 forintokba akarják keríteni. — Mi ezen nagy igazságtalanságot a főpostatiszt urak előtt bépanaszlottuk, és hatalmat vettünk tőlök, ily jelentéstételre: hogy teljességgel nem köteles senki az Aerariumnak is kárt okozó efféle törvénytelen kívánságoknak teljesítésére, és hogy méltóztassék akármely érdemes Űr azon taxálójának helyét, s nevét megírni, aki tőle feljebb merészel kívánni az általunk meghatározott előpénznél. — Bárcsak azok közzül is nyomozhatnánk ki vagy egyet, akik Munkánknak számos darabjait elsikkasztották, s eképpen az előfizető urakat szomorították, nékünk képzelhetetlen kárvallást okoztak! — Amidőn az ilyenek ellen, szavunkat felemeljük: (törlés) köszönjük azonban, azon jólelkű postatiszt uraknak buzgó hazafiságokat, akik amennyiben rajtok áll, hazánknak szentelt igyekezetünket kívánt céljára segíteni törekednek. — Kérjük továbbra is, ne unatkozzanak meg a jóban és mutassák meg ezáltal is, hogy kívánják hazánk boldogulását!- (I. 608. 1789. dec. 8.) Hogy munkájuk és fáradozásuk az első félév elteltével megnyugtató sikert aratott, arról 1789. dec. 11-én így adtak hírt Tudósítás a nemes magyar hazához című írásukban: »Mindjart hat hónapja most, amióta Hadi Történetek nevezetet viselő írásunkkal édes Nemzetünk előtt reménylett kedvességet igyekezünk találni. — Örvendező és hálaadó szívvel hirdetjük, hogy Hazánknak sok részeiben valóban megtaláltuk, amit kerestünk. Ennek mind több-több jelenségeit tapasztaljuk. A hozzánk bokrosán jövő gyönyörű levelek számával nevekedik hetenként, sőt naponként előfizetőinknek száma, kik közül némelyek 3, s egy nagylelkű Gróf úr pedig 4 darabokat jártat.- (II. 1. 1790.) Saját munkájukról így nyilatkoznak: »Magat a Munkát ami illeti: mindenkor úgy igyekezünk azt intézni, hogy maga-magát megdicsérhesse; amit írunk fundamentummal és szemelve fogjuk írni. Az olvasót mulattatni kívánjuk, de főtörvényünk lesz arra vigyázni, hogy gyönyörködtetésünk soha ne váljon negédességgé vagy csúfolkodássá.« (II. 2—3.) »Még két dolgot kívánunk az előre fizetni kívánó uraságoknak jelenteni. Először, hogy mi a háború végződésével sem szűnünk meg az írástól, és fogjuk közleni mindazon nevezetes dolgokat, amelyek mind kedves hazánkban, mind a világnak más részeiben történnek, és amelyeket egy magyarnak s egy embernek tudni szükséges, hasznos vagy gyönyörűséges. — Másodszor: a musikában gyönyörködök kedvekért szándékozunk ottanottan a leghíresebb olasz operákból a szebb énekeket, áriákat, duettokat, némely válogatott magyar nótákkal együtt megküldeni.- (II. 4.) Ugyanekkor az újabb előfizetőket szerző postatiszteknek megígérik, hogy lapjukat ingyen fogják megküldeni: »csupan a 2 frt postapénzt félesztendőre méltóztassanak felküldeni, amelyet egyébaránt a magunkéból kellene lefizetni.- (II. 4.) 1790. június 8-án, egy év letelte után, így összegezik tapasztalataikat: »Ezen hónapnak lefolytával esztendeje lesz éppen, hogy Hadi és más nevezetes Történetek nevet viselő írásunkat megindítottuk, s 3 fertály esztendőtől fogva egy-egy árkusával minden hetenként kétszer jártatjuk.