Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

Hadi és más nevezetes történetek

Nemzetünknek a magyar olvasáshoz való édesgetését, benne a hazafiúi érzéseknek átaljában lehető felébresztését és ezáltal a magyar haza díszét s javát erányzó szíves törekedésünk vetette fel velünk a pennát: ugyanaz élesztett bennünket elkezdett kedves munkánknak sok terhek s akadályok között is minden unalom nélkül, sőt nagy örömmel s egész készséggel való folytatására, aminthogy annak nyomaira, írásunknak minden darabjaiban reájok lehetett reménységünk szerént akadni. De dicsekedve is kelletik hálaadó vallást tennünk, hogy sok igaz és a jó igyekezetet becsülni mind tudó. mind akaró hazafiak reá ismertek iparkodásunkra, s azt kitől hogy telhetett, gyámolítottak is. Azon érdemes hazánkfiait sem vádoljuk azonban hazafiatlansággal, kinek indulatjukat magunk s szándékunk eránt még ekkoráig nem tapasztalhattuk, tulajdonítjuk ezt jóakaróinknak tudósításaik, mind magunk tapasztalásunk után, inkább annak, hogy foglalatosságunkról vagy igen keveset vagy talán semmit se tudtak.- (II. 5—6.) Lényegében mai szemmel is igen modernnek hat ez a szerkesztési elv s főleg a nemes szándék, a széleskörben terjesztett ismeret s az olvasóközönség nevelése áll szándékuk középpontjában. A híradás és tudósítás pontossága, a becsületes hitelesség s a lelkiismeretes őszinteség mindig sugárzik soraikból. Ha eszünkbe vesszük, hogy a XVIII. század végén tartunk, kellően alig tudjuk értékelni vállalkozásuk fontosságát, amelyet egy nemzetté váló nép látókörének kiszélesítésére, s műveltsége fejlesztésére fordítottak. HADI ÉS MÁS NEVEZETES TÖRTÉNETEK Görög Demeter és Kerekes Sámuel a vázolt szerkesztés gondosságával igen érdekessé tudták tenni lapjukat, amelyben a korabeli magyar történelem elevenedik meg az olvasó előtt. Nincs arra lehetőség, hogy hírlapjuk teljes gazdagságát megrajzolhassuk, de kissé részletesebben kell vele foglalkoznunk, mert ez időben Görög Demeter még teljes energiával dolgozott, s Bécsből céltudatosan terjesztette a hazafiság eszméit. E munkássága és áldozatkészsége segítségével lett a magyar irodalom központi szervezője, vállalva azt a feladatot, amelyet a XIX. század elején Kazinczy Ferenc börtönből való kiszabadulása után továbbfejlesztett már Magyarországban. Ahogy Kállay Ferenc, a Kölcsey nemzedék tagja akadémiai emlékbeszédében Görög halála után egy évvel már távlatba állítva értékelte: »Valoban a magyar literatúra legfontosabb időszaka az, amelyben Bessenyei. Ráth. Görög, Kerekes, Földi, Báróczí, Péczeli. Gyarmathy. Rádai, Révai, Kazinczy, Virág. Verseghy és mások együtt vagy egymás után felléptek az írói pályára, kikben józan tudomány, tiszta honszeretet az egyeneslelkűséggel párosodva voltak, kik iránt annyival inkább tisztelettel tartozunk, mert vezéreink valának, kik bátran felszólalhatnának sírjaikból ím e szavakkal a későbbi magyar írókhoz: Nálunk nélkül nem lettetek volna azok, akik vagytok.«