Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

Görög Demeter családja, életútja, kapcsolata a dorogiakkal

A főkapitányi hivatal eránt 13 figyelmetessé méltóztatott engemet tenni. Háládatos szívvel veszem személyem eránt mutatott nemes gondolkozásá­nak és szíves hajlandóságának ezen új próbáját. Hanem én arról még mesz­ééről sem gondolkozhatom, mostani hivatalomban, melynek végét most teljességgel előre nem láthatom." 1818. szeptember 7-éről fent maradt egy másik levele is Orosz And­ráshoz, amelyben az eltelt 11 év alatt felgyűlt kérdések, vagyonszerzések és pereskedések bonyolult világa tükröződik. Mivel igen érdekesek abból a szempontból, hogy milyen gondossággal foglalkozott a legkisebb rész­letkérdéssel is, idézzük a levelet, hiszen amúgy is olyan kevés maradt reánk egyéni életének problémáiról. Különösen a szülőföldön eladásra kerülő vagyontárgyhoz való jussáról szóló intézkedés érdemel itt figyel­met: „Csak a múlt hónapban esett értésemre, hogy Mészáros Szüts Mihály, néhai Mészáros Kata gyermeke elzálogosította a telekjének felét Dorogra nem régen lakóul jött Csirszky András úrnak, Petkó Mihály úr vejének, még pedig 32 esztendőre, ezer forintért váltó cédulában. Erre, mint Görög Mihály szépatyánk telkére, én a többi atyafiaimmal együtt jussomat tar­tom. Ezért már az Istenhez boldogult édes Atyám perelt is, s hogy az én testvéreim, ott helyben lévén, a pert megújíthassák és folytathassák, Fel­séges jó Királyunktól kinyertem a Mandátum novi cum gratia, s azt költ­ségemen kiváltván a fels. Magyar Cancellárián, az atyámfiainak le is kül­döttem. Addig is mig a per foly, én azt a fél telket Csirszky András úrnak kezeiben hagyhatom, mivel engemet, mint tőszomszédját vele Mészáros Szüts Mihály meg nem unszolt. Arra kérem tehát nagyérdemű Hadnagy Urat, hogy az igazságnak kiszolgáltatására törekedő indulatjából, nekem, mint törzsökös Donatarius Hajdúnak pártomat fogni méltóztassék, és Csirszky urat barátságos szókkal arra venni, hogy nekem, ugyanazon az áron, amelyen zálogul vette, által bocsássa, mint zálogot a törvényes esz­tendőkre. Vegye reá, kérem, hogy ezt processusra ne eressze, amelyet bi­zonnyal el fogja veszteni, s azzal csak a költségeit haszontalanul szaporí­tani." Ugyanebben a levélben egy másik peres ügyről is ír: „Magyar Gábor a belső csendességre ügyelő Commissarius Úr is zálogba vett 470 forintért váltóban egy negyedrész teleket minden appertinentiájával 32 esztendőre a Petkóczkyaktól, s engemet, mint tőszomszédot sem az elzálogosító, sem Magyar Gábor Úr meg nem kínált vele. Sajnálom, hogy Magyar Gábor Urat érdekli az én panaszom, kit egyéberánt mindenkor örömest megké­mérllenék. De gyökeres jussomat csakugyan fel nem áldozhatom. Ne ter­heltessék tehát kedves drága Hadnagy Úr nevemben megszóllítani, s ba­rátságosan rávenni, hogy azt a negyedrész telket eressze által énnékem ugyanannyiért zálogba, mint amennyiben van ez neki. Én akár mindjárt lefizetem a 470 forintot, akár pedig tudja azt az idei, és az jövő árendába." Panasza megtölti az Orosz Andrásnak írt ekkori levelét, mert még harmadik esetben is kéri közbenjárását: „Bűdről Dorogra szakadt Medve László is bírja néhai Kováts Jánosnak fél telkét, amelynek felét én bírom, mégpedig úgy, hogy az ő földjeit, az én örökös telkem után való földeim, és Kováts János féle szántóföldeim közzé szorultak, s annál fogva minde­nütt idegen birtok szakasztja meg az én földeimet, holott, ha, amint az

Next

/
Oldalképek
Tartalom