Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

Görög Demeter családja, életútja, kapcsolata a dorogiakkal

igazság kívánja, szakadatlanul feküdnének egymás mellett az én örökös és Kováts János féle - földeim, úgy könnyebben lehetne administrálni, s több hasznát is vehetnem azoknak. Ezen fél telket is nékem jure vicinitatis törvényes pretensiom lévén, méltóztassék negyérdemű Hadnagy Úr nevemben megszóllítani Medve Lászlót, s jó móddal reá venni, hogy barátságosan átalengedvén azt nékem illendő árán, ne kéntelenítsen ellene pert indítani, amely neki majd temérdek sok költségbe kerül, s utoljára a perre költött pénzét is elveszti, a féltelekért is sokkal kevesebbet kap, mintha alku által bocsájtja azt nekem birtokomba. Minden ezekre nézve teendő költségeket örömest megfordítok, s megújítván bizodalommal teljes kérésemet, magamat tapasztalt szíves indulatjába ajánlom, s még élek vagyok . . . háládatos szolgája." Ebben a levélben küldött ugyancsak 1818. szeptember 7-én unokaöccsének, Görög Jánosnak is levelet, ki már ekkor felnőtt ember: „Kedves ötsém Görög János ! Július 20-kán hozzám utasított leveledet, a mellé zárt tanúbizonysággal együtt vettem. Ennek mindjárt hasznát is láttam, megcáfolván vele némely furcsaságokat, s mesterkedéseket. — Ezután is, valahányszor hasznomat nevelheted, vagy káromat meggátolhatod, légy jóra törekedő eszköz benne. Győzd meg magadat arról, hogyha jót teszel, jót is várhatsz, kivált én tőlem. írtam Magyar Gábor Úrnak, hogy fizessen 200 forintot váltóban nemes és nemzetes Orosz András Úrnak, kit hozzád szóló levelem által bátorkodom (meg)kérni arra, hogy az egyik százat adja meg neked, a másikat pedig tartsa meg mint magáét, minekutána oly nemes lélekkel viseltetett mind hozzád, mind hozzám, hogy már az előtt adott volt számodra 100 forintot az én nevemben. — Azon légy, hogy a pénzt jóra fordítsd : mert napról napra ritkább lesz, s nem könnyen tehetünk szert rá. Nincs miért dicsekedned vele mások előtt. Jobb, ha senki se tudja, mit kaptál. Kérd meg tisztelt Orosz Urat is, hogy titokban tartsa, ami jót tett veled az én nevemben. De magától is felette sok jót tett veled, jó tanácsot adván, mindenben utasítván, és oktatván tégedet. Még élsz meg ne szűnj a háládatosságnak eleven érzésével megbizonyítani azt, mennyivel tartozol ezen tudós Úrnak. Többet senkitől azon az egész környéken nem tanulhatsz. Esedezz nála minden tőled kitelhető módon, hogy ezentúl se tagadja meg tőled atyai gondoskodását s tanítását. Bizonnyal emberré tesz. Csak tőled függ, ha dib-dáb ember akarsz-e lenni annyi a te korú s elébb elébb menő ifjak között, vagy pedig a tanulásod, gyakorlásod s érdemeid által a kedvező szerencsének felsőbb lépcsőire hágni. Sem a házát sem a kertjét meg nem veszem Magyar Gábor Úrnak. Ezt tudtára is adtam a minapi levelemben. Ha elébb tudtomra esett volna, hogy már törvénybe van idézve általad, vagyis inkább Posta Jánosné által, még se engedtem volna, hogy megbecsültesse. Annyit, mint amennyire van becsülve, és amennyit még kér érette azon felül, teljességgel nem adok. Jussom lévén hozzá csakugyan meg nem engedném soha, hogy azt idegen kézre bocsássa. Bátran utána járhatsz tehát: mert bizonnyal akadályodra nem leszek. Az Isten áldása szálljon reád! — Ezt kívánja tiszta szivéből igaz atyádfia Görög."