Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

Jegyzetek

úr Dogmatikája kiadására 40 aranyokat áldozott, Rákócziról írt munkája kinyomtattatására elegendő költséget küldött Kovatsits úrnak. Nemrégiben 20 aranyokat ajándékozott egy tudósnak úti költség fejében. Ezek az előttünk tudvalévő cselekedetei Nunkovitsnak. Szép ajánlásait olvasni lehet az ideiktatott saját levelében, melyet Budáról utasított volt egyikünkhöz. Ebből nyilván kitetszik, hogy ő valóságos hazafiúi lélektől vezéreltetett. A patrióta hazafiúi nevezetet vajmi sokan szeretik magokra ruházni, de kevesen felelnek meg neki. Mit tegyen hazafinak lenni: tanítja a Nunkovits példája. Nemcsak panaszkodik a jó hazafi a haza boldogságának akadályai ellen, hanem azokat iparkodik is elhárítani, nemcsak dicséri a haza virágoztatását tárgyazó szándékokat, hanem hathatósan segíti is, szól s ád, még pedig oda, ahová adni kell, hogy hazája javát eszközölhesse, melyet némelyek ugyan fösvénységből, de talán még többen hibás vélekedésből nem teljesítenek. Ha a nagy lelket örökségbe lehetne hagyni, bizonnyal cselekedte volna ezt Nunkovitsunk, de ha ezt nem tehette is, hagyott ő maga után példát, oly példát melynek bokros követése általplántálhatja a nagybritanniai boldog szigetekből hazánkba is az igaz hazafiúság lelkét, s enyhíteni egyedül az ő halálából vett sebjét édes hazánknak. Hogy ezen példa annál tartósabb tanúságul s követésül fennmaradhasson, és ezáltal az elköltözött léleknek emlékezete is örökre megdicsőíttessen, serkentünk minden jólelkű hazafiakat, hogy követvén az anglusoknak gyakor és a prágaiaknak új példájokat, szánjanak vagyonjaikból valamely részt (amennyit tetszeni fog) egy monumentumnak készíttetésére, melynek mivoltát az öszvegyűlendő summa fogja meghatározni. Egy 15 eszt. ifjú gróf 6 aranyokat ajánlott zsebbéli pénzéből gyűjtögetett kis kasszájából ezen nemes végre; mi, részünkről 24 aranyokat áldozunk fel. Aki mit akar adni, felküldheti Görög, akár Kerekes úrhoz, kik a pénznek vételéről quietantiát fognak adni, akár pedig más meghitt emberéhez. Ami az ekként telendő summából megtalálna maradni a monumentumnak teendő s a hazának is hírével leendő költségből, azt a jóltevők közakaratjából valamely hasznos munkára tétethetik fel annak idejében, jutalompénzül." (III. 769—771. 1790. dec. 21.) Nunkovits György levele Görög Demeterhez: „Megbocsáss, hogy mé|* a múlt májusnak végén hozzám bocsátott becses leveledre ím ily későn válaszolok. Már a budai útnak indultam volt, midőn érkezett, úgyhogy csak az útközben olvashattam. Ideérésemkor pedig könnyen gondolhatod, eleinte főkép mennyi foglalatosságim estek, a szállásom elrendelésével, a sok főrendek tisztelésével, s végre a dolog elkezdésével. Voltak más akadályim is, főképpen a szokatlan Duna vizétől, amint gyanítom, egésségemnek már másodszori változása. Melyért még most is rövideden s csak mint egy futólag írhatok . . . A mi a magyar nyelvünk ékeséttetésén s virágoztatásán oly dicséretesen fáradozott tudósok Monumentumát vagyis Emlékeztetőképét illeti: a metsző által kívánt 50 aranyokat éppen nem sokallom. Lásson csak dolgához s végezze mennél előbb. E nélkül a valóságos Monumentumhoz nem kezdhetek. Ügy is ez, mint költségesebb s hosszabb munkájú, oly hamarjába el nem készülhet. Noha óhajtanám, hogy ez is mennél előbb felállna. Az hely eránt azonban másképpen gondolkozom most, mint annak előtte. Budát helyesebbnek találom sok okokra nézve. A jó Nevelésről készétett vagy készétendő könyvre is 24 aranyokat teszek fel. Ügy nemkülömben a Gyöngyösi munkáinak kiadására segátségül 16 aranyokat fogok küldeni. Most egyszer talám ez elég is lészen tőlem, főképpen a mostani felettébb költséges ittlétemre nézve. Többnyire, Kedves Barátom, kérlek ismét a dicséretben kéméld meg természeti szemérmetességemet. Másképpen magyarosan kimondva, egészen el fogsz tőled idegeníteni s felőled más ítéletre erőltetni. Szeretem a jót, a szépet is, de cselekedni inkább, mintsem hallani. Légy egészséggel. Budán 14-dik júliusban 1790. (III. 772—773.) Péczeli József (1750—1792) komáromi ref. lelkész, az ott megjelenő Mindenes Gyűjtemény (1789—1792) c. folyóirat szerkesztője. Voltaire és Yung