Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

Jegyzetek

több munkáját fordította le. Görögék kezdeményezéseit lelkesen támogatta anyagi segítséggel is. 6. Gáti István (1787—1843) máramarosszigeti majd szatmári ref. lelkész. 7. Vedres István (1765—1830) városi főmérnök volt Szegeden. 8. Kis János (1770—1846) ő alapította az első magyar gimnáziumi önképzőkört Sopronban 1790-ben, később győri, majd soproni evangélikus lelkész és püspök, költeményeit Kölcsey Ferenc sokra becsülte. Emlékezései életéről maga által feljegyezve 2. kiadás Bp. 1890. 69—74.: 124.) 9. Koháry Ferenc gróf, aki az Európát ábrázoló térkép kiadási költségeit is fedezte. 10. A Hadi Történetek írja: „A két magyar haza nemes vármegyéiben tartani szokott főispáni beiktatások csalhatatlanul oly tárgyak együl-egyig, amelyek tágas mezőt nyitnak nemzetünk szokásainak s természeti tulajdonságainak kitanulására, mely egy kiváltképpen való fundamentuma hazánk boldogsága jómódú eszközlésének. Óhajtottunk volna mi erre nézve a mostanában szerencsésen megesett minden főispáni beiktatásoknak szemlélői lenni, de ezt szoros környülállásaink meg nem engedték. Nem állhattuk meg azonban, hogy ha csak egy beiktatáson is jelen ne legyünk és ebbéli kívánságunk megelégítésére választottuk a Ns Sopron vármegyei beiktatást: mindazért mivel annak tárgyául az első magyar Ház feje Eszterhazy Antal őhercegságe mutattatott ki, beiktatóul pedig országunk fels. nádorispánja rendeltetett a kir. Felségtől, mind azért mivel a beiktatás helyéül Eszterháza — a Magyar Versália — választatott, hová valamint a bécsi méltóságoknak több része hivatott, úgy reménységünk szerént hazánk szíve is öszvesereglendő vala, mivel végre nem kellett egy napnál többet feláldoznunk, az Eszterházára való lerándulásra. Leindultunk tehát oda augusztusnak 2-dikán és éppen ez az oka, hogy a közelebb múlt postán nem oly tökéletességű írást vehettek tőlünk érd. olvasóink, mint amilyent kivan tunk volna bocsátani. Ezen csonkaságot igyekezünk most helyre hozni az eszterházi fényes pompának voltaképpen való előadásával, melynek olvasása közben, hogy annál könyebb s jobb móddal eshessen a képzelődés, kívántuk a leírás eleiben ezen rajzolatocskát ideiktatni (közli a fértődi kastély és park vázlatos alaprajzát). Augusztusnak 2-dikán indultak ki Bécsből Ferenc, Leopold és Károly főhercegek (József Bécsben maradt) Eszterházára. Minekutána három ausztriai postaállásokon keresztül haladtak volna, jutottak Magyarország és Sopron vármegye szélén fekvő Vimpasszing nevezetű helységbe, holott várták már a nemes vármegye 6 követek (fejek Fászthory Mihály alispány) ő kir. főhercegségeket s készen tartották a hintók eleibe való lovakat, melyeknek száma többre ment 100-nál. Vimpaszszing után Groszhöflein volt a második magyar-német postaállás, hová is két vármegye katonái nyargaltak ő kir. főhercegségek előtt, valamint szintén Groszhöfleinból is annak utána Sopron városáig. Ezen kir. városnak polgárjai fegyverbe öltözve s az utcán szép rendekben elnyúlva zászló alatt várták a F. utazókat sok órákig, s délutáni 6 órakor ágyúk durrogtatásai között fogadták. Sopronból jöttökben midőn Széplak nevű helységen innen lévő erdőcskéhez közelegtek volna a főhercegek, tiszteletére siettek az említett erdőcskékből maga a főispán őhercegsége, s ifjú Eszterhazy Miklós herceg és gróf Festetits Ignác urak, a koronaőrző fényes sereggel, és a több lovas nemességgel együtt s Eszterházára, mely oda egy fél óra formán esik, ágyúk durrogási között szép renddel bevezettettek, s a szálában elfogadtattak a főhercegek, kik is mindjárt a játéknéző helyre kisértettek, amelyben Venere e Adone (Vénus és Adonis) nevezem víggal elegyes szomorú e'aszjátékot (opera seria) játszottak. A bécsi udvari teátromból voltak az éneklők. Vénust ama híres Giuliani asszony játszotta (1500 frt esztendei fizetése vagyon), Adonist pedig Calvesi. A játék két részekből állott, melyeknek végződésével mesterséges táncok (baléttok) voltak. A táncoló sereget Marcelli igazgatta, ki ezentúl a bécsi udvari teátromban fog táncokat adni. A játékhoz megkívántató külömbkülömbféle szép ábrázolásokat (dekorációkat) H. Eszterhazy festője Travaglia találta, melyek oly pompásak voltak, valamint az éneklőknek s táncolóknak ruháik is, hogy