Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 29. Debrecen, 1975)

Preszláv kövei

Preszláv kövei Preszláv, a második bolgártörök főváros kövei a magyarok számára többet mondanak Pliszka romjainál. Ez a romváros is zarándokhelye a bolgároknak. Sumentől nyugatra fekszik, mintegy 20 km-re, az egykori Ticsa (mai Kamcsia) folyócska mellett, a folyó alkotta völgyszorosban, igen fontos stratégiai ponton. Kezdetben kizárólag erődítmény szerepe volt; Omurtag kán építtette fővárosa, Pliszka védelmére 821-22-ben. Feliratos emlékekből azt is tudjuk, hogy Omurtag a várat a szlávok és a görögök ellen emelte. Preszlávot Nagy Simeon kán tette fővárossá és fejlesztette tovább, Simeon, Borisz fia már keresztyén uralkodó volt. Apja, Borisz elfogadta a keresztyénséget, védelmet adott a nyugati egyház üldözése elől Morvaországból menekülő, Bizáncban tanult szláv papoknak, a keleti egyház térítőinek; Metód tanítványainak, Klimentnek, Naumnak és Angelarijnak. Metód tanítványai bevezették az új írásmódot (a cirill írás alapja óbolgár) új nemzedéket neveltek föl, megteremtették a korábbi bolgártörök műveltséget felváltó bolgár-szláv kultúrát. Borisz személye a mi Géza fejedelmünkéhez hasonló: a belső rend kialakításával, a keresztyénség felvételével, elterjesztésével a társadalmi haladás ügyét szolgálta, az akkor korszerűtlen társadalmi és kulturális körülmények között élő bolgártörök államot a többséget alkotó szlávok igényeinek kielégítésével a hűbéri társadalom kezdeteihez vezette. Ö maga is megkeresztelkedett és amikor úgy érezte, hogy küldetését teljesítette, kolostorba vonult. Utódává fiát, Vladimírt tette meg (889-893). De, amikor látta, hogy fia nem követi a társadalmi haladás útján, hogy életművét veszélyezteti, kijött a kolostorból és Vladimírt megfosztotta fejedelemségétől és fiatalabb fiát, a gondos keresztyén nevelést kapott Simeont ültette a trónra (893-927). Simeon, akit a bolgár történelem nem hiába nevez nagynak, nemcsak folytatta apja megkezdett útját, hanem azon messze tovább is haladt. Nem volt könnyű dolga, mert a régi törzsszövetségi viszonyokhoz ragaszkodó belső ellenzék mellett Bizánc ellen is védekeznie kellett. Bizánc nem nézte jó szemmel az új állam megerősödését. Ezért szövetségre lépett a bolgár területektől északra lakó, nomadizáló magyarokkal és velük támadtatta meg Simeont. A magyarok betörtek Bulgáriába és végigpusztították az egész országot. Simeon kezdetben nem tudott védekezni ellenük. Kénytelen volt ő is, akárcsak Bizánc, szövetségesekhez folyamodni. Megnyerte a havasalföldi magyar szállásoktól északra, északkeletre lakó, ott nomadizáló harcias besenyőket és velük közösen, 896-ban megtámadta a magyarokat. A kétoldalról jött támadás eredményes volt, a bolgárok és a besenyők végigpusztították a Havasföldet és a magyarokat menekülésre kényszerítették. A magyar honfoglalás ennek a menekülésnek is felfogható, mert a magyar törzsek odahagyták a veszélyes területet és átkeltek a hegyektől védett