Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 29. Debrecen, 1975)

Dukov, Ljubomir: Ecsedi István jelentősége a bolgár etnográfiában

t ^4 bol (jár nők tanyázva fonnak, K

O:' i ;^JU_^_Lv.„ . . „V .1 . 6. &ép. ßa;'z Ecsedi A bolgárok földjén c. könyvéből. fejtegetései, melyeket főleg a könyv „Mire tanít bennünket a Madarai louas?" című fejezete, valamint ,,A magyar-bolgár történelem léptei nyomán" című fejezetei tartalmaznak. E téves fejtegetésekben Ecsedi maga nem hibás, hiszen véleménye a korabeli történelemtudományt tükrözi. Azonban e hibáktól függetlenül pozitív bennük a tudós azon nemes törekvése, hogy a két nép mind több közös vonását tárja fel a történelmi múltban. Itt kell megemlítenünk, s kihangsúlyoznunk barátjának és honfitársának - Fehér Gézának - a szerepét, aki több mint tíz évig dolgozott bolgár archeológusként és nagy segítséget nyújtott Ecsedmek nemcsak mint tolmácsa és kalauz, hanem hozzájárult történelmi nézeteinek kiformálásához is. Am az említett néhány hiányosság, történelmi pontatlanság ellenére a könyv egész objektíven, hűen tükrözi az egykori valóságot. Ezért mondhatjuk joggal, hogy e mű a bolgár életmód és kultúra egyik szakaszának megbízható forrása. Megbízható kép egy külföldi elfogulatlan szemével. De „A bolgárok íöldjén" nem csupán a szerző által látott dolgok elbeszélése, hanem élményeinek, nézeteinek, tudásának és alkotóképességének is kifejezője. Objektív leírás és emocionális átélés - ez jellemzi főképpen a művet és szerzőjét. A megfigyelt tárgyak és jelenségek a szerző aktív értékelésében és interpretációjában jelennek meg, melyben leplezetlenül kifejezésre jut a szerző szimpátiája Bulgária és a bolgárok iránt. Ez utóbbi különösen kitűnik azokban a részletekben, amikor a szerző a bolgárok pozitív etno-pszichológiai tulajdonságait összehasonlítja a többi balkáni népével. Az első világháború utáni évek, az európai szocialista forradalmak kijó-