Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 28. Debrecen, 1975)
Nyakas Miklós: Hajdúkerület vagy Hajdú megye? Egy ősi szervezet haldoklása és megszűnése
veszítené magyar jellegét. Mivel a megye határai felett egyelőre nem kellett dönteni, komoly nézeteltéréseket ez sem okozott. A feliratot külön küldöttség vitte Szapáry belügyminiszterhez, aki a küldöttséget „nyájasan" fogadta, és ,, . . . kijelentette, hogy a Debreczen, mint székhely körül alakítandó Hajdú megye eszméjét pártolja". Közölte azt is, hogy Debrecent nem fosztják meg törvényhatósági állásától. Félreérthetetlenül tudtul adta viszont, hogy Bihar megye érdekeit messzemenően figyelembe fogják venni;'" Ez annyit jelentett, hogy nem engednek Bihar megyétől jelentős magyarlakta területeket elcsatolni. Szapáry nyilatkozatával úgy tűnt, hogy Debrecen és tábora teljes sikert könyvelhetett el. A kormány ingatagsága és Szapáry bukása azonban a terv megvalósulását elodázta. Az országos politika kuszáltsága mellett jelentős szerepet játszott az ügy elhúzódásában az is, hogy Szapáry rendezési javaslatának igen komoly ellentábora támadt, akik ráadásul nem feltétlenül az ellenzék soraiból verbuválódtak. Szapáry a helyi érdekeket oly annyira tapintatlanul kezelte, hogy a kortársak úgy látták, hogy a javaslatát egyszerűen nem fogják a parlamentben megszavazni. 01 Az 1875-ben bekövetkezett fúzió Szapáry helyzetét véglegesen aláaknázta s helyét 1875. március 2-tól maga Tisza Kálmán vette át, így a megyerendezési terv az ő belügyminisztersége és miniszterelnöksége alatt zajlott le. A kormánynak azonban egyelőre sürgősebb teendői akadtak a megyerendezésnél, s így az 1875-ös esztendő a küzdelmekben bizonyos szélcsendet eredményezett. A küzdelmek elcsitulása nem jelentette a rendezés gondolatának meghiúsulását: a szabadelvű kormányzat lemondott ugyan a bukott Szapáry tervének teljes és részletes végrehajtásáról, de az alapelveket magáévá tette. A területi szabálytalanságok megszüntetése és az adóképesség figyelembe vétele olyan szempontok voltak, s lényegében ez alkotta Szapáry tervének is a gerincét, amelyek mellett nem lehetett elmenni. Az új kormány nem tett le Debrecen és a Hajdúkerület egyesítéséről sem, bizonyítja ezt az a tény, hogy megszüntette a hajdúböszörményi törvényszéket, s ennek szerepét a debreceni vette át. Látszólag ellent mond ennek az adófelügyelőség felállítása Hajdúböszörményben. A Hajdúkerület védelmezői ezt úgy is ünnepelték, mint Hajdúböszörmény jelentős sikerét. 02 Az adófelügyelőségek felállítása azonban általában a területi szabálytalanságok kiküszöbölését szokta megelőzni. A Hajdúkerület egyébként most is minden követ igyekezett megmozgatni a hajdúböszörményi törvényszék visszaállítása érdekében. Az 1875. április 8-án tartott hajdúkerületi közgyűlés úgy határozott, hogy a kerületi törvényszék megszüntetésének megakadályozására küldöttség utazzon a fővárosba.''' E téren a helyzetet „fenyegetőnek" látták. A városok azonban már korántsem fogadták a küldöttség menesztésének gondolatát olyan kitörő örömmel, mint tették azt 1873-ban. Hajdúnánás városának „kételyei" voltak a küldöttség útjának sikerét illetően. Egy tagot mégis delegált, olyan utasítással azonban, hogy minden városban a „századok óta fennálló . . . törvényszolgáltatás" állíttassék vissza.''' Hajdúdorog pedig egyenesen szükségtelennek tartotta a küldöttség menesztését, mert véleménye szerint az eredményt nem érhet el." Egyedül 50 Uo. szept. 29. 51 Így látta pl. a Képes Néplap 1876. évfolyamában. 52 Sillye i. m. 104. 53 HBmL. IV. B. 754/a. Hajdúker. közgy. jkv. 1785. ápr. 8. 54 Uo. Hnánás jkv. 1875. ápr. 10. 55 Uo. V. B. 171. a. 2. Hdorog jkv. 1875. ápr. 11.
