Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 28. Debrecen, 1975)

Takács Béla: Egy XVIII. századi kézirat Kismarja történetéből

kik illyen kegyetlenségeket vittek véghez: l-o. Az Országban a mi marhát találtak azt mind elhajtották. 2-0. Az tehetősöket minden kintseiktől megfelosztották. 3-0. Az lakó Hellyeket porrá égették. 4-o. A mi mind ezeknél nagyobb, minden nem és személybéli választás nélkül Papokat, Urakat, Parasztokat férjfiakat, asszonyokat és gyermekeket, valakiket tsak kaphattak mind meg ölték. 5-o. Mihály Vajda Rátz Györgyöt Fejér Várnak, a Fejedelmek lakó hellyének néki eresztvén, azok nem tsak az élőkön, hanem még a holtakon is kegyetlenkedtek, mert a Fejedelmeknek koporsójukat fel hasogatván, a mi kintset benne találtak prédára hányták, a holt testeket kardokkal széllyel darabolták és el hajigálták. Egy szóval meg jegyzik azt a Históriai irók, hogy szegény Erdély országán ekkor el követett kegyetlenséget le irni lehetetlen; és jóllehet egész három esztendeig kegyetlenkedett, még is a Magyarokon való kegyetlenség kívánásával telhetetlen maradott. Ks: Ki következett hellyében Gubernátornak? Fs: Barbianus Jakab János Belgiojosai Grof, a ki semmivel jobb ember nem volt Bástánál, mert az mind ennyi veszedelmektől meg hagyatottaknak se hagyott békét, hanem kegyetlenül rongálta, nevezetesen az urakat Rebellionak színe alatt törvénybe hivatta, és azokat minden jószágoktól meg fosztotta a lakosokat az ő vallásokért nyomorgatta, és rajtok minden erőszakot el követett. Ks : Hol lakott ebben az időben Botskai István? Fs.- Itt ezenn a részen való jószágaiban tartózkodott, keservesen nézvén a Németeknek kegyetlenségeket, s mindenkor abban főzte a fejét, hogy lehetne az országot ezen nagy kegyetlenségek alól fel szabadítani és Bátori Sigmondot, ki ő néki közelről való attyafia volt a fejedelemségbe vissza állítani. Ks: Hát Botskai ment volté a Barbianus kegyetlenségektől? Fs: Sokáig nem mertek bele kapni és esméretes lévén az ő megrettenthetetlen szive a Németek előtt, darab ideig nem bátorkodtak meg búsítani. Ks: Tsak ugyan mit mivelt vele Barbianus? Fs: Nem hagyott néki békét, hanem azzal kötött belé, hogy mivel nagy jószágot birt, igen nagy summa pénzt vetett reá adóul, de Botskai meg izente Barbianusnak, hogy ő ur lévén nem tartozik a Haza törvénye szerént senkinek adót fizetni. Erre Barbaianus fegyveres katonáit reá küldötte, hogy erőszakosan is rajta az adót ki tekerjék, a minthogy három egymás mellett lévő várait, kétség nélkül a Potsai, Kis Marjai és Nagy Kereki várait a katonáknak fel prédálni parantsolta. A melly rendetlenségeket látván Botskai és tudván jól Sz. András királynak 1222 esztendőben hozott azonn törvényét, hogy senkinek nem lehet vétkül tulajdonítani, ha magát a Királyoknak törvénytelen tselekedeteik ellen oltalmazza, az erőszakot erőszakkal igyekezett vissza nyomni, és busultában reszkető ugyan, de bátor kezekkel fegyverhez nyúlt, inkább óhajtván magának a halált, hogy sem az idegenektől a maga Hazájában további vissza vonásokat szenvedjen. Ks: Kik voltak az ő fegyvert fogott társai? Fs: A keze alatt levő kevés ugyan, de már kétségbe esés miatt is felette bátor vitézei. Ezekenn kivül fel keltek mellette a maga jószágbéli fegyvert fogható emberei és a szomszédoktól is sok segítséget kapott, a kikkel a Barbianus seregére rohant, a ki akkor is az ő jószágát dúlta és fegyvere élivel mellynek senki ellene nem állhatott utat nyitott a maga vitézeinek az ellenség seregeibe való bé rohanásra, kiknek a tűznél is sebesebben emésztő erejeket nem álhatván az ellenség, tsak azok maradhattak meg tőlök életben, a kik szaladással menthették életeket. Barbianus pedig ezen eset után az Országból ki szökött.