Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 28. Debrecen, 1975)

Takács Béla: Egy XVIII. századi kézirat Kismarja történetéből

Ks: Hát Erdély Országa hogy vette ezt a hirt? Fs : Ugy hogy Botskay Istvánt ugy nézték mint edgy mennyből küldettetett Haza szabaditót és e miatt a mai soha nem reménylett örvendetes hir miatt minden Hazafiaknak öröm könyv tseppek ültek szemeikben, ugy tekintették őtet mindmindnyájan mint a kit egyedül az Isteni Gondviselés támasztott arra a végre, hogy ezt a végső veszedelemre jutott Nemzetet a pokol torkából ki ragadja és elébbeni boldogsága meg nyerésére néki segedelmet nyújtson: mellyre nézve 1605 esztendőben az egész Ország köz meg egyezésből maga törvényes Fejedelmének választotta; a ki is ezt a hivatalt fel vállalta annyival is inkább, minthogy a környül állásokból nyilván tudta azt, hogy az ő hivatala őtet a Haza eránt nem uralkodásra, hanem annak szolgálattyára fogja kötelezni. Ks: Hogy kezdett ő mingyárt az uralkodáshoz? Fs : Ugy hogy tudván ő azt hogy a Német udvarral békességben nem maradhat, leg elsőbben is a Török udvarral frigyet kötött, a ki is a segítséget nékie meg igérte a Német udvar ellen, annakutánna számos hadi sereget gyűjtött; a katonáit a fel fegyverkezésben nagyon segítvén a Barbiánustól el nyert hadi készületet. Ks: Volt é szerentséje a katona szedésbe? Fs : Volt: mert őtet minden katonája ugy nézte mint a ki a markában hordja a szerentsét, azért is az ő katonáinak száma nagyon sokasodott, még a felső Magyar Országi lakosokból is. Ks: Hogy nézte a Német Udvar Botskainak készületét? Fs : Koránt sem behunyt szemmel, hanem azon mesterkedett hogy mennél erősebb hadi sereget gyütjvén Botskai tromfjait vissza üthesse, és hogy Erdélyt ismét vissza foglalhassa; a mellyet tudván Botskay nem engedte hogy Magyar Országba jöjjenek a Németek, hanem a maga seregét Ausztriába vitte, és a Német tábort fel keresvén azzal meg ütközött s meg vervén azt, minden munitziojokat el foglalta, a sereget pedig annyira széllyel verte, hogy többet magát rendbe nem szedhette. Ks: Ezek után mit mivelt Botskay Német Országban? Fs : Az Ausztriában lévő várakat el foglalta és az egész Ausztriát annyira meg rettentette, hogy a Császári udvar se tartotta tanácsosnak a Bécsi várban lejendő meg maradását, egyszersmind pedig a békesség kötés végett Botskaihoz küldötte Grof Forgács Sigmondot a Nógrádi Fő Ispányt és Naprágyi Demetert az akkori Veszprémi Püspököt. Ks: Hajlotté Botskay a Követek fel tételére? Fs : Igen is, és a Császárhoz azt az izenetet tette, hogy előtte nints utálatosabb dolog mint a Xtyének vér ontása, de hogy fegyvert fogott azt minden látytya hogy önnön magának és végső veszedelemre hajlott Hazájának oltalmába tselekedte: és jóllehet az Isteni hatalom ezen igaz ügyében őtet segítette annyira, hogy hatalmának egész Ausztria is ellent nem állhat, mindazáltal kész fegyberét az ő felsége Országa ártalmától vissza húzni, ha ő felsége a Császár az általa ki tejendő Punctumokra reá áll és azokat meg erősiti. Ks: Mit lehet innen minden józanul gondolkodó embernek ki húzni? Fs: Azt hogy Botskai István nem nagyra vágyásból, vagy kevélységből fogott fegyvert a Császár ellen, (mint ezzel az edgyházi rendtől hamisan vádoltatik), mert ha ezt kevélységből és nagyra vágyásból tselekedte volna, a midőn módja volt benne, az egész Ausztriát magának el foglalhatta volna, de lám mindjárt le tette a fegyvert, mihejest más módot látott a Haza boldogsága hejre állításában.