Endes Mihály: A székipacsirta (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 27. Debrecen, 1975)

más között képesek szaporodni és termékeny utódokat létrehozni, mely tény közös eredetüket és legközelebbi rokonságukat is bizonyítja. Ez azonban a fent említett két csoport esetében a földrajzi discontinuitás miatt nem lehetséges. A kérdés tehát jelenleg is nyitott és bonyolultságát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a dél-afrikai Calandrella (Tephrocorys) cinereából napjainkban is elkülönítenek önállónak vélt fajokat (pl. T. blanfordi), ugyanakkor nem egy addig egységesnek hitt alfajából újabb alfaj (pl. C. c. daaroodensis) került leírásra. Az általam használt nómenklatúra, azaz a Calandrella brachydactyla név használata nem csupán tetszés szerinti választás eredménye. Eddigi vizsgálataim szerint ugyanis, Voous-szal egyetértésben a két csoportot különálló fajnak kell tekintenünk. A SZÉKIPACSIRTA ELTERJEDÉSE Ha a székipacsirta elterjedését röviden meg akarnánk határozni - figyelmen kívül hagyva az afrikai „rokonságot" - úgy a Palearktist jelölhetnénk meg annak. Ez az óriási terület, amely a Kanári-szigetektől Japánig terjed, magában foglalja Észak-Afrikát (a Szaharával együtt), a mérsékelt Európát és a mérsékelt Ázsiát is. Ez a meghatározás azonban még nagyon tág, hiszen olyan területeket is érint (pl. Szibéria, vagy Kelet-Ázsia nagy része), amelyeken madarunk nem él. Ha elfogadjuk Voous meghatározását, azt mondhatjuk, hogy a székipacsirta areálja a 22 °C és a 32 C júliusi isothermák közötti területtel esik egybe. A Calandrella brachydactyla ezt az areált számos alfaj képviseletében lakja. Ha az egyes alfajok geographiai eloszlását tekintjük, úgy Vaurie (1.) nyomán a következőket mondhatjuk: Calandrella brachydactyla brachydactyla: elterjedési területe az Ibériai-, Appenini-, Balkán-félsziget és a Mediterrán szigetek, Közép- és Dél-Franciaország, Románia, Szovjetunió a Krímig. Calandrella brachydactyla hungarica: Kelet-Magyarország északi-, ill. déli részén él. Az utóbbi helytől kb. 100 km-re délre Matvejev szerint az elsőnek említett alfaj költene. Calandrella brachydactyla hermonensis: elterjedési területe Szíria, Palesztina és talán Egyiptom. Calandrella brachydactyla artemisiana : Kis-Ázsia, Irán, Kaukázus, Transzkaukázia, Aral-Kaspi régió. Calandrella brachydactyla woltersi: legkeletibb Törökországban, kis területen, izoláltan. Calandrella brachydactyla longipennis : a délorosz Altajtói, a Minussinski sztyepptől és Dzsungáríától Észak-Mongólián és Transbajkálián át ÉszakkeletMongóliáig és Északnyugat-Mandzsúriáig. Calandrella brachydactyla dukhunensis: a Lop-Nor tótól az Ala-Shan hegységig és Tibet. Calandrella brachydactyla rubiginosa: Észak-Afrikában Marokkótól Tripolitániáig, Egyiptom, a Szaharában szigetszerűen, Málta. Az elterjedési térkép megrajzolásakor nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy az ismertetett területeken egy faj alfajai élnek, gyakran közvetlenül egymás mellett. Ha tekintetbe vesszük, hogy ezek egymástól földrajzilag érintkezve szaporodhatnak is egymás között, nyilvánvalóvá válik, hogy ez közti alakok megjelenését vonhatja maga után. A székipacsirta esetében a közti alakok lé-