Endes Mihály: A székipacsirta (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 27. Debrecen, 1975)

morphus pyretri, Ischironota deserti, Otiorrhynchus spec, Procus parcellus, Polydrosus spec, Eusomus beckeri, Tylacites pilosus, Harpalus spec, Psalidium maxillosum, Aphodius lugens, A. circumcinctus, A. luridus, Carabus spec, Curculionida spec, Chrysomela spec. Hangyak (Hymenopteia): Cataglyphis cursor, Tctramorium caespitum, Messor structor, Lasius alienum. Legyek (Diptera): Bibio marci. Lepkek (Lepidoptera): Lythria purpurata. Pokok (Arachnoidea): Lycosa spec Poloskak (Rynchota): Neottiglossa leporina. Emellett csiga (Gastropoda), egy-egy esetben halpikkcly, illetve kagylohej darabka keiiilt clo Calandrella brachydactyla gyomorbol, bar utobbiak aligha szolgalhattak taplalekforrasul, hancm minden bizonnyal a zuzoko szerepet Loltottek be. A novenyi anyagok koziil a buza, rozs, koles, csumiz, Polygonum aviculare (pl. Magyarorszagon), P. novoscaninum, Amaranthus albus, Poa bulbosa, Setaria spec, Graminea spec. termese, tavasszal Graminea tormelek (szar, level) keriilt elo. A fiokak etetese, mint arrol elozoleg emlites tortent, fokent apro termetii rovarfajokkal es ezek puhabb larvaival tortenik. A megfigyelesek es a gyomortartalom-elemzesek alapjan a kovetkezo rovarok keriilnek etetesre, nyilvan tobb egyeb mellett: kisebb meretii Oedipoda caerulescens, a Scotia exclamationis lepke hernyoja es fokent az igen apro meretii bogar az Abraeus globulus. Megjegyzendo, hogy a lagy testii larvak gyorsan emesztodnek, tovabba, hogy a rendelkezesre allo vizsgalati anyag keves, ami a felsorolt fajok csekely szamat magyarazza. Az egyes szekipacsirta alfajok gyomortartalom-elemzesc soran szamos kozeli rokon, vagy azonos rovarfaj talalhato, ami arra mutat, hogy azonos kornyezeti tenyezok kdzott elnek a madarak. Hasonlo klimaju teriileteken ugyanis nemcsak a talaj minosege, hanem ezzel egyiitt a rajta kialakult novenyzet es a kisero rovarfauna is hasonlosagot mutat. Pelda erre a Cassida, BarJs, Psalidium stb. bogarfajok, vagy a szocskek, saskak, pl. Calliptamus italicus. Felt6tleniil emlitest erdemel az a teny, hogy az egyre intenzivebben vegzett vegyszeres rovarirtas rendkiviil nagymertekben visszaszoritotta a puszta rovarvilagat (fokent az Orthopterakat), ennek jeleiil pedig maris csokkent szamos mas madarfajjal egyiitt a Hortobagyon elo szekipacsirtak szama is! A szekipacsirta, elohelyenek jellegebol kifolyolag, vizzel csak ritkan talalkozik, bar allando vizek (tavacskak, vizallasok) kornyeken elok rendszeresen jarnak inni. Szomjukat oltani a reggeli orakban indulnak, eloszor egyesevel, majd mind nagyobb szamban, nem egyszer a Calandrella rufescens fajjal egyiitt. A legtobb madar a deli orakban figyelheto meg az ivohelyen, majd ismet fokozatosan elvonulnak. (E megfigyelesek junius honapban tortentek a Szovjetunioban.) A viz minoseget illetoen kevesse valogatos, az erosen sos, szikes vizet is megissza. Erre vonatkozo megfigyelesek a Volgograd melletti Elton tonal es az eszak-afrikai Vadi Natrun sos vizenel tortentek. Az clmondottak alapjan es a szekipacsirta altal lakott teriiletek ismereteben vilagosan lathato, hogy az altala elfogyasztott taplaleknak gazdasagi szempontbol nincs nagyobb jelentosege. E teruletek ugyanis zomeben nem allanak mezogazdasagi miiveles alatt es rajtuk csupan juh- vagy marhalegeltetes fo-