Endes Mihály: A székipacsirta (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 27. Debrecen, 1975)

mánytollak többi része és a többi kormánytoll sötét földbarna, ezek közül is a legsötétebb a középső pár belső zászlaja. A tollak szegélye körben okkerbarna színű. Ha a székipacsirta 10 darab elsőrendű evezőjét sorra vizsgáljuk, rögtön feltűnik, hogy az I. kicsi, elcsökevényesedett, hossza kb. 8 mm, emiatt a kézevezők fedőtollai eltakarják. A leghosszabb, emellett nagyjából egyenlő hosszúságú a IL, III., IV. kézevező, amelyek így a szárny hegyét alkotják. Megjegyzendő, hogy a III. a IL-nál gyakran 1-2 mm-rel, és a IV.-nél is kb. ugyanannyival hosszabb. A III. és IV. evezők külső zászlója a csűcsi harmadban kimetszett. A sorban következő többi kézevező fokozatosan rövidül. így az V. 8-13 mm-rel, a VI. 15-19 mm-rel rövidebb a IL-, ill. IIL-nál. Képletben leírva: II = III = IV > V > VI > VII > VIII > IX > X > I. A karevezők meglehetősen hoszszúak, gyakran elérik a kézevezők hosszát, s így a szárnyhegyet, de legtöbbször lekopnak rövidebbre. A leghosszabb másodrendű fedőtoll a IV. és V. kéz1. ábra. A székipacsirta farka felülnézetben a fajra jellegzetes mintázattal. (Szerző rajza) 2. ábra. Székipacsirta (Calandrella brachydactyla) és déli székipacsirta (Calandrella rufescens) szárnyformája. Az előbbi fajnál a leghosszabb karevező csaknem eléri a szárny csúcsát képező kézevezőket. (Portenkó szerint)