Endes Mihály: A székipacsirta (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 27. Debrecen, 1975)

evezők hossza közé esik. A szárny hossza átlagosan 94-95 mm. Felnőtt példányokon az eddig mért legrövidebb, ill. leghosszabb méretek 84 és 103 mm. Ezek az értékek a tojónál kb. 3-5 mm-rel kisebbek. A farok hossza 60 mm, az eltérések 52 és 70 mm között ingadoznak. A szárny hosszában mutatkozó nembeli eltérés itt is jelentkezik kb. hasonló mértékben. A szárny- és farok csúcsa közötti távolság 16 mm. A csőr koponyától a hegyéig mért legrövidebb távolság alapján 11,5 mm-re tehető, a szélső érték 8,7 és 13 mm. A tojónál a csőr 0,5-1 mm-rel rövidebb. A csőr szélessége, ill. magassága a koponyánál mérve átlagban 5, ill. 5,4 mm-nek adódik. A csüdhossz átlagosan 20-21 mm, a szélső érték 17 és 23 mm. A középső ujj hossza 10 mm, karma 4 mm. A belső ujj hossza 9 mm, karma 3 mm. A külső ujj hossza 8 mm, karma 2 mm. A hátsó ujj hossza 7-8 mm, karma, mely mint említettük, nem haladja meg az ujj hosszát, 7 mm. Ha összehasonlítjuk a csüd, ill. a lábujjak hosszának arányát a különböző pacsirtafajoknál, nyilvánvalóvá válik a rövidujjú név létjogosultsága. Ez az arány, mely tehát azt mutatja meg, hogy a csüd hossza hányszorosa jelen esetben a hátsó ujjnak, a székipacsirtánál 2,6, míg a mezei pacsirtánál csak 2,2. Az iris 4 mm átmérőjű. A madár teljes hossza 143, ill. 170 mm-es szélső értékek között mozog, átlagosan 150-160 mm-re tehető. A fesztávolság, tehát a kitárt szárnyak legszélső pontjai között mért távolság átlagosan 295 mm. A felnőtt madár súlya érthető módon számos befolyásoló tényező, így vonulás, költés, táplálkozás hatására nagy különbségeket mutathat, de átlagban 23 g-ra tehető. A tojók súlya általában kevesebb. A Calandrella brachydactyla brachydactyla mint törzsalak leírása után röviden ejtsünk szót az egyes alfajokról is. Ennek azért is nagy a jelentősége, mert a köztük levő különbség főként tollazatúk színében mutatkozik, bár kisebb mértékben az egyes testméretek differenciája és egyes testrészek eltérő alakja is felhasználható megkülönböztetésükre. A C. br. rubiginosa: az eddigiekben ismertetett brachydactylához képest kifejezetten világosabb, vörhenyesebb felsőtestű, mely szín különösen a fejtetőn szembeötlő. Testméreteiben nincs jelentős eltérés. A C. br. hermonensis: itt a fejtető vörhenyes árnyalata az esetek 80° ,,-ában hiányzik, ami a C. br. br. alfajnál 85° ()-ban, a rubiginosánál pedig minden 3. ábra. Mezei pacsirta (balra) és székipacsirta (jobbra) lába. Jellegzetesen különbözik a csüd és a lábujjak, ill. a hátsó ujj és karmának aránya. (Szerző rajza)