Endes Mihály: A székipacsirta (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 27. Debrecen, 1975)

fellelhetők, olyan madarakra jellemzők, amelyek élőhelyén gyakran vannak homok-, porviharok - tehát védő szerepük van a légutakba jutó homokszemcsék ellen (Pátzold). A szájzugban két oldalt néhány szál sörteszerű toll figyelhető meg. A szem sötétbarna színű. A csüd barnás árnyalatú, húsvörös, ugyanilyen a lábujjak színe is. A karmok piszkosfehérek, halvány rózsaszínű árnyalattal, hegyük sötétebb barnás. A hátsó ujj karma csaknem teljesen egyenes, és általában nem haladja meg az ujj hosszát. Ugyanakkor pl. a mezei pacsirta hátsó ujjának karma mindig hosszabb a hátsó ujjnál. A felnőtt madarak színéről elmondhatjuk, hogy a hím és a tojó közt csekély a különbség. Az egyes alfajok megkülönböztetése azonban jórészt a fej és a felső test tollazatának színében mutatkozó eltérések alapján lehetséges, bár ezt csak sorozatvizsgálat alapján tarthatjuk kielégítőnek. A Calandrella brachydactyla brachydactyla alfajt, mint „törzsalakot" a következőképpen írhatjuk le. A test felső része egészben véve fakó vörösesbarna, mely szín különösen a fejtetőn és a dolmányon élénk. A hosszanti, földbarna, sötétebb csíkozás a fejtetőn, tarkón, nyakon finomabb, sűrűbb, a háton sötétebb, szélesebb, és a farcsíkon, valamint a felső farkfedőkön is megfigyelhető. Az utóbbi testtájakon azonban sokkal kevésbé kifejezett, emiatt ezek csaknem egyszínűeknek látszanak. A csíkok sötétebb színe ráterjed a két középső kormánytoll külső zászlójára is. A felső testfél csíkos mintázatát tulajdonképpen a tollak sötétebb árnyalatú belső része, az ezt körülvevő vöröses homokszínű zóna és az egészet legkívülről szegélyező piszkosfehér sáv idézi elő. Meg kell jegyezni, hogy ez a színeloszlás nem azonos mindegyik alfajnál, így pl. a C. br. brachydacytylánál a külső szegély hiányzik. A fej oldalai barnásak, a kantár és a szemöldöksáv sárgásfehér homokszínű, a fültáj sötétebb barna. Az áll és a torok fehér. A nyak oldalt okkeres árnyalatú, alsó részén mindkét oldalon elölről, felülről, hátra és lefelé csaknem vízszintesen egy-egy hosszúkás, nagyobb, sötétbarna folt húzódik. E foltokat, melyek a tojónál valamivel kisebb méretűek és fakóbbak, számosan mint jellegzetes, a terepen is felhasználható ismertetőjelet írják le. Ez azonban tapasztalataim szerint távolról sem áll így, ugyanis csak meglehetősen közelről és megfelelő irányból látható jól. A begy halvány okker árnyalatú fehér, oldalain néhány kis sötétbarnás pettyel, amelyek, ha kissé távolabbról szemléljük a madarat, fakó, övszerű sáv hatását keltik. A mell, has, alsó farkfedők piszkosfehérek, a mell és a test oldalain halvány vörhenyes fuvalommal. A szárny tollai közül az elsőrendű, vagy kézevezők földbarnák. A II. kézevező külső zászlója világos okker színű, a többi kézevező belső zászlója tő felőli kétharmadában piszkosfehéres színű, de ez a szín látható külső szélükön is, sőt a tollhegyekre is ráterjed. A karevezőkön (másodrendű evezők) a világos szegély szélesebb. A kézevezők fedőtollai okkerszínűen szegélyezettek, barnák, tövi végük a kézevezőkéhez hasonló. A másodrendű fedők hasonlóak, de a belső zászlón és a toll hegyén a világos szegély szélesebb és a csúcsi részen a világos vég felett még egy halvány vörhenyes árnyalat is kivehető. Ugyanilyenek a közepes fedők is, míg a kisfedők egyszínű okkerbarnásak. Az összes evező alulról világosszürkés, a hónaljtollak piszkosfehérek. A közepesen hosszú farok enyhén villás. A két legszélső kormánytoll külső zászlója a tő felőli rész kivételével fehér, mely szín a toll csúcsi részén vörhenyesbe hailó. A belső zászlókon a csúcsi harmadban nagv. ék alakú fehér folt látható. A kívülről számított második pár kormánytoll külső zászlaja szintén fehér, melv szín a tő felőli harmadban már csak szegélycsíkká keskenyedik. Az eddig felsorolt kor-