Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 26. Debrecen, 1974)
Varga Gyula: A bolgárkertek és a magyar konyhakertkultúra
találkozunk. Az 1908-12-es első hullám után az első világháború alatt alig maradt itt néhány család. Majd az 1920-as években megkezdődött a bolgárok viszszaszivárgása, míg az 1927-es tetőpont után újra apad számuk, s az 1930-as évek végén már felét sem érik el az első világháború előtti létszámnak. Végül a második világháború idején úgyannyira elnéptelenedtek a magyarországi bolgárkertek, hogy szinte csak azok maradtak itt, akik közben magyar családi kapcsolatok folytán véglegesen repatriáltak. Az 1920-as évek után tehát, amikor bolgárkertekről olvasunk, ez nem csupán a bolgárok kertjeit jelenti már, hanem egy olyan kerttípust, amely alapvető vonásaiban a bolgárok kertjére hasonlít, annak tipikus jegyeit viseli. Az egyes tájak kertkultúrájának a fejlődésében azonban a tipikus jegyek mellett igen sok különbséget is találunk. Az utóbbi években megjelent néhány korában idézett alapvető tanulmány erre a kérdésre még nem adhat kimerítő választ. A bolgárkertek hatását legközvetlenebbül Kosa László bizonyítja a gyulai zöldségtermelő körzet kialakulásában. Nem vitatható a Pest környéki - s nyilván más város melléki - kultúrákban sem, bár itt számolni kell a bolgárokétól eltérő német-sváb kertészeti hatásokra is. Legtöbb helyen azonban a bolgár kertészektől átvett elemek már egy sajátos belső fejlődés eredményeivel átszövődve jelentkeztek. A bolgárkerék szerepét másfajta vízemelő szerkezet is betölthette (szélmotor, belsőégésű motor által hajtott vízszivattyú stb.). A csörgedező öntözés mellett, ezzel párhuzamosan elterjed a sváb, lapáttal való öntözés, kismértékben a magyar virágoskertekből ismert kannás-locsolás, nagymértékben a különféle vízvezetékkel kombinált szórófejes, vagy más permetező öntözés. A kezdetleges hajtató módszereket legtöbb helyen átvették a melegágyak, sőt idestova az üvegházak. Ezek az elemek sok helyen összeszövődnek a szántóföldi zöldségtermesztés korábbról ismert módozataival is. A különböző hatások és törekvések elemzéséhez nyilvánvalóan több részletadatra lesz a kutatásnak szüksége. A bolgárkertészet hatását ezért egyelőre a következőkben összegezhetnénk. 1. A bolgár kertészek betelepülésével kertészeti szakirodalmunk, szakpropagandánk érdeklődése a bolgárkertek felé fordul. 2. A városok növekvő zöldségigénye konjunktúrát teremt a kerti növények iránt, így egyre többen tanulják ki a kertész mesterséget, amely mostmár főként a bolgárkertészetet jelenti. 3. A bolgárkertészet eredményei sok magyar kertészben kedvet ébresztenek a kertészkedés iránt, s miközben kitanulják a bolgárkertészet tudományát, egyúttal kapcsolódnak a magyar hagyományokhoz is. 4. A kialakuló szaktudomány újabb felfedezéseket tesz, illetve bekapcsolja az európai kertészeti tapasztalatokat. Az új szaktudományt egyre több kertész tanulja meg. 5. Eddig nem esett szó az 1930-as években kibontakozó „Kertmagyarország" mozgalomról, melynek apostola a magyar Somogyi Imre, aki aktíváival, falusi tanítókkal, papokkal és más lelkes autodidaktákkal járta az ország különböző tájait, s a bolgár kertészek mintájára tanította a parasztokat a hasuragazdálkodásra, az öntözésre, s a zöldségtermesztés egyéb fogásaira. 24 A mai bolgárkertészet tehát főként csak a nevét és néhány jellegzetes vonását örökölte a tényleges bolgár kertektől. A bolgárok jelentőségét mégsem szabad lebecsülnünk, hiszen újításaik lényeges elemei pontosan azok voltak, 24 Somogyi Imre, 1942 /a,- Uő., 1942/b.
