Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 26. Debrecen, 1974)

Módy György: A magyar emigránsok nyomában Sumenben

ni. Hatásukra átformálódott elsősorban a fiatal sumeni bolgár asszonyok ruházata, akiknek már nem sok kellett volna ezekben az évtizedekben ahhoz, hogy teljesen török ruhákat hordjanak. A magyar cipészek, csizmadiák megtanították a helybeli vargákat a nyugati divatú lábbelik készítésére. Az emigránsok között voltak kerékgyártók, kovácsok is. Bizonyos, hogy ők honosították meg a vasalt-abroncsozott és festett oldalú szekerek készítését, melyek Sumenből azután elterjedtek. Egy Kárpáti nevű huszár altiszt, aki mészároslegény volt, mészárszéket és hentesboltot nyitott. Először csak az emigránsok részére - a török hatóságok a disznóhús kimérését vallási okból tiltották - majd később megalapította az első sumeni nyilvánosan disznóhúst mérő hentesboltot a bolgárok részére is, ugyanis a törökök belátták, hogy hasztalanul tiltják a disznóhús kimérését. Az ő „receptje" szerint tanulták meg a sumeni bolgárok a kolbászkészítést is. Egy Sipos nevű emigráns pedig a tüzérkaszárnyában vendéglőt és korcsmát nyitott. Itt mértek először sört Sumenben, ugyanis a magyarok között többen voltak, akik értettek a sörfőzéshez. Ez a sumeni sörfőzde, mely első volt Bulgáriában, az úgynevezett „magyar gazdaságban" működött, s ott is volt sörkimérés. Gróf Batthyány Kázmér abból a célból vásárolt meg Marás falu földjeiből egy régi török tanyát, hogy honfitársainak munkalehetőséget biztosítson. Itt a magyarok a mezőgazdasági termelés haladottabb módjaira mutattak példát. A magyarok házi jellegű sörkészítése és tévőleges közreműködésük adta az alapot ahhoz, hogy Radi Gjokcerenliev sumeni vállalkozó az ország első kisüzemi sörgyárát felépíthesse. Persze a magyaroktól tanult módon történt sörfőzés ilyen, szinte házi módja a múlt század végén osztrák tőkével és cseh, morva szakmunkásokkal megalapított, ma is működő híres sumeni sörgyárnak nem a közvetlen előzménye volt. Ugyancsak az emigráns magyarok között levő szakemberek segítségével épült fel 1850-ben a tehetősebb sumeni polgárok befektetéséből egy szeszgyár, a várostól keletre a folyó mellett. Ez csak rövid ideig működött, mivel a szesz piaca igen korlátozott volt és nem tudott versenyezni a nagy mennyiségben főzött pálinkával. Szintén emigránsok közreműködésével építettek egy gőzmalmot közel a szeszgyárhoz. 1850 tavaszán több magyar a várost övező hegyeken levő szőlőkbe is kijárt dolgozni. Nekik ez jó ellátást és még pénzt is hozott, a bolgár és török szőlősgazdák pedig a szőlőművelés új fogásait tanulták meg tőlük." Igen jelentős volt a magyar és lengyel emigráció művelődési hatása a sumeni bolgár kultúrára. A magyarok kéziratos humoros lapot szerkesztettek és adtak ki. Tervük az volt, hogy rendes újságot alapítanak, ehhez Carigradból nyomdagépet is rendeltek. Bolgár nyelvű sajtó ekkor még nem volt s az emigránsok ötlete és tervei adták az ösztönzést a helyi anyanyelvű újság igényéhez. Magyar és lengyel tanítókról tudunk, akik munkát vállaltak a sumeni iskolákban s a visszaemlékezések szerint nagyobb tapasztalatukkal sokat tettek a helyi oktatásügy magasabb szintre emeléséért. Név szerint egy Kálmán (?) nevű magyar tanítóra emlékeznek, aki 1850 őszétől tanított Sumenben. A magyar és lengyel emigránsok műkedvelő színtársulatot is szerveztek. A lengyelek készítették a színpadot a gyalogsági kaszárnyában, melyet szépen feldíszítettek és március 13-án itt adták elő Szigligeti Ede: Szökevény című darabját Egressy Gábor a kor egyik kiemelkedő tehetségű színészének rendezésé9 Djankova i. m. 41. A magyarok távozása után a tanyát egy gazdag kereskedő, Sztojanov vásárolta meg, de még sokáig „ungrov" (magyar) tanyának hívták. Lásd még Veress i. m. 81-82, 122, 125.