Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 26. Debrecen, 1974)

Módy György: A magyar emigránsok nyomában Sumenben

ben. Az előadáson bolgárok is részt vettek s az emlékírók tanúsága szerint a nyelvi nehézség ellenére a színházi produkció nagy hatással volt a sumeni bolgár művelődés élenjáróira A városban addig még egyáltalán nem volt színi előadás. 1850 szeptemberében a még Sumenben maradt lengyelek pedig e £fy vígoperát adtak elő. Az emigránsok műkedvelő színtársulata adta az indí­tékot Száva Dobroplodninak, hogy megírja, majd 1856-ban bemutassa saját művét, az első bolgár színművet: a Mihailt. 1,1 Különösen nagy hatású volt a sumeni művelődés és művészek fellendülé­sére az, hogy a magyarok zenekart is szerveztek. Ennek a vezetője Sáfrány Mi­hály (1822-1905) volt. A szabó mesterséget is kitanult Sáfrány több hang­szeren játszott, elsősorban hegedült. Kiválóan képzett muzsikus volt, aki előbb zeneórákat adott emigráns honfitársainak, majd zenekart szervezett közöt­tük. Sáfrány azok között a magyarok közt volt, akik az emigráció feloszlatása után is Sumenben maradtak. 1850-ben már bolgár zenekart szervezett, mely 9-10 tagból állott. Sáfrány bolgár ianítványait rendkívül invenciózusoknak és muzikálisoknak találta és betanításuk nagy öröm volt a számára. A fuvola, hegedű és gitár mint zenekari hangszer az ő zenepedagógusi tevékenysége nyo­mán lett ismert. A zenekar bőgőjét egyenesen az ő útmutatása nyomán készí­tették el. 1851 áprilisában egy másik 11 tagú zenekart is szervezett csupa fia­talokból, nagy részt iskolai tanulókból. Ezek között ott volt a későbbi kiváló zenész-színész-előadóművész Dobri Vojnikov, akiről a mai sumeni központi művelődési házat elnevezték. Mindkét zenekar repertoárjába beletartoztak klasszikus dalok, operarészletek (Traviata, Trubadúr, Norma, Rigoletto stb.), operettek, indulók, polkák, polonézek, mazurkák, keringők és csárdások. A fia­talok legtöbbször Anasztáz Csorbadzsi házában jöttek össze zenélni, de a késő estébe nyúló összejöveteleken táncolni is megtanultak. Sőt hamarosan a su­meni bolgár társadalom vezetőinek lányai is eljártak ezekre az összejövetelek­re és a korabeli európai társastáncok így terjedtek el a városban, a patriarchá­lis szellemű család szigorú normáihoz szoktatott öregek nagy megbotránkozá­sára. Sáfrány Mihály 1861-ig élt Sumenben, ekkor mint a török hadsereg kar­mestere Odrinba költözött. Tizenegy éven át vezette a helyi zenekart, melyet ő alapított. Tagjait ő tanította meg muzsikálni és repertoárjukat is ő alakí­totta ki. Távozásakor nemcsak gazdag partitúra-gyűjteményt hagyott ta­nítványainak, hanem igen sok saját kompozíciót is, melyek között alá­írásával ellátott több induló, egyveleg, keringő, csárdás, polka, mazurka kottája maradt az utókorra. Sok olyan korabeli kompozíció partitúrája is fenn­maradt Sumenben, melyeket a gondosabb zeneszerkesztési és dallamvizsgálat alapján a kutatás szintén Sáfránynak tulajdonít. Ahogyan csárdásai, indulói és egyvelegjei dallamai közé magyar népzenei motívumokat épített, ugyanúgy feldolgozott zenekara részére különböző bolgár népdalokat is. „Bolgár horó"­ja - egyik korai feldolgozása, melynek sajnos a zenekari partitúrája elveszett - jó példa arra, hogy biztos érzékkel tudta kiválasztani a bolgár folklórból is a legjellemzőbb dallamokat. Sáfrány zenekarszervezési, zenepedagógusi, kar­mesteri és zeneszerzői tevékenysége nemcsak Sumen művészeti életében volt felbecsülhetetlen. Tulajdonképpen az általa alapított zenekarral és tehetséges tanítványok nevelésével megteremtette a modern bolgár nemzeti zenei műve­lő A magyar és lengyel emigráció művelődéstörténeti hatására lásd Cüingirov, Stiiijan: Madzari i poljaci v Sumen. Prinac köm istorijata na bolgarskata civilizacija. (Sumen, 1943) - Djankova i. m. 41. I 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom