Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Kísérlet egy jeles nap szokásanyagának motívum szerinti bemutatására

KÍSÉRLET EGY JELES NAP SZOKÁSANYAGÁNAK MOTÍVUM SZERINTI BEMUTATÁSÁRA Egy tanulmányomban már rámutattam arra, hogy a néphagyomány területén egymástól független időben és alkalommal számos egyező szokás, babona, rítus, cselekvés mutatható ki. Egy-egy azonos hiedelem, szokás a népélet legkülönbözőbb pontján felbukkanhat. Igen gyakran ugyanaz a hiedelem, rítus több jeles nap vagy más szokáskör (társadalmi, mezőgazdasági, pásztorkodási stb. élet) hagyományában fordul elő hasonló vagy teljesen azonos funkcióban. A kutatás során felvetődik az a kérdés, hogy az ilyen ún. mozgó rítusokat, hiedelmeket kapcsolhatjuk-e valamelyik konkrét jeles naphoz vagy egyéb alkalomhoz s mondhatjuk-e, hogy valamely napnak vagy alkalomnak a rítusa, szokása? Ezzel kapcsolatban az említett tanulmányomban a szokáselem, funkcióelem és funkcióátvitel kérdéseit vetettem fel és vizsgáltam meg. (A szokáskutatás néhány terminológiai kérdése. Műveltség és Hagyomány, 1963.) Jelen alkalommal egy terület, a zempléni hegység falvaiban ismeretes András napi (nov. 30.) szokásokat bontom részekre és különítem el. A Zempléni-hegység falvaiban az András napi szokások annyira hasonlóak, hogy a különbségekre rámutatni szinte alig lehet. A hasonlóság, az egyezés sokkal nagyobb és sokkal több, mint a különbség. Különbségről tulajdonképpen nem is beszélhetünk. Hiszen a különbség többségében alig jelent valamit, mint pl. abban a szokásban, hogy a lányok az andrásnapi derelyét kútvízzel vagy a szájukban hozott patakvízzel készítik. Messzebb menő következtetést abból sem vonhatunk le, ha valamelyik szokásnak a párhuzamát nem ismerjük a szomszédos falvakból. Tekintve, hogy többnyire csak apró hiedelmekről van szó, a párhuzamok a gyűjtés során nem minden esetben kerülnek felszínre, hiszen ezek nagy része lassan-lassan szűk körre, idősebb asszonyok, illetőleg csak fiatalok (szerelmi jóslás) tevékenységére, ismeretére korlátozódnak. így, az ezek nyomán mutatkozó eltérésből községek, illetve népcsoportok hagyománybeli jellegzetességeire nem következtethetünk. Annál inkább nem, mivel sok esetben egyes szerelmi varázslatok (ólomöntés) kialakulásában, vagy az időjárásra vonatkozó hiedelmek elterjedésében olyan tényezők hatottak (kalendáriumok, jóskönyvek, csíziók stb.), amelyek alig egy évszázadra, esetleg pár évtizedre nyúlnak vissza. A nagyobb egységet alkotó, elsősorban közösségi jellegű szokások vizsgálatában természetesen nem mellőzhetjük az összevetést, hiszen bizonyos öszszefüggésben az egész közösségre kiterjedő szokásoknak (karácsonyi kántálás, betlehemezés stb.) föltétlenül determináló vonásai vannak az egyes falvak, illetőleg népcsoportok viszonylatában.