Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

A farsang temetése a hertelendyfalvai székelyeknél

Szalonnából legyen az én szemíödelem, Kolbászból a sírba eresztő kötelem. Falra hányom a borsót. Ide a boros korsót! A síromra ültessenek szőlőiákat, A bőrömből csináljanak nyomózsákot. Falra hányom a borsót. Ide a boros korsót ! Rubato } « 168 Részlet a sirató szövegéből (esetenként variálva) : „Jaj, jaj, jaj! Százszor is jaj! Az én fiam az egész farsangkor beteg volt. Hiába! Nem találtam semmi kedvit. Az apjától kért kölcsön egy méter búzát. Aaegitta. Mégse gyógyult meg. Én es adtam egy méter búzát. Mégse gyógyult meg. Akkor azt mondta, hogy töccsem bé a kedvit! Nem tudtam betölteni! Azt mondta : Anyuka, nekem kicsi muzsikásokat vegyen, mert meghalok ! Nem kaptam kicsi muzsikásokat! Egyik uton lefutottam, másik uton felfutottam, de muzsikásokat nem kaptam, mert nem is akartam!" Jaj, hogy illegett, amikor billegett. Ki dugja be a likat, ahol csepegett. Jaj, jaj, a tököd a padon. Magad az asztalon. Ez utóbbi sorokkal kapcsolatban Erős Teréz 53 éves asszony elmondotta, hogy történet fűződik hozzá. Volt egy házaspár. Kis viskóban laktak. A víz csurgott be a nádfedelen. A padláson tök volt. Amikor az ember meghalt, az aszony a siratójába a lyukas tetőt és a tököt is bekapcsolta. A kis versecske tehát erre az esetre lenne célzás. Ez a kis siratóparódia más területen is ismeretes hasonló magyarázattal. A halottas játék sirató szövegéről a következőket mondta el Erős Teréz: „Az igazi siratást nem sírnám el sem én, sem más, sem senki a faluban. A régi időkben voltak olyan rendkívüli szemtelen öregasszonyok, azok sirattak. Volt egy öregasszony, annak a szája úgy el volt csapva, mint az árvíz. Ahogy lefek-