Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Mondák a búzakalászról

dolta, hogy a termés felét elviszi a testvérének, mert azok többen vannak és nekik több kell. A másik testvér azt gondolta, hogy ők többen vannak, és több kéz többet keres, és ezért a termés felét elviszi a testvérének. Útközben találkoztak. Nagy világosság lett és nagy forgószél támadt. Isten szavára a szél szétszórta a föld minden részére a búzát, hogy a testvéri szeretet áldásából mindenki részesüljön. (Püspökladány, Hajdú-Bihar m.) 2. Egymás szomszédságában élt két testvér. Nagyon szerették egymást. Az egyiknek hét gyereke volt. A másik legény volt. Befejeződött az aratás. Azt gondolta a családos ember, mi sokan vagyunk, többet tudunk keresni, ezért segíteni kell egyedülálló testvérét. A legény meg azt gondolta, hogy ő egymaga van, kevesebbre van szüksége, mint családos testvérének. Mindketten segíteni akartak egymáson. Mikor az ösvényen összetalálkoztak, nagy vihar kerekedett. Lekapta a hátukról a zsákot, a búza kihullott. Szétszórta a szél az egész világon. így terjedt el a búza. (Tetétlen, Hajdú-Bihar m.) 3. Valamikor régen élt két testvér. Egymástól távol laktak. Elhatározták, hogy földmüveléssel foglalkoznak. Amikor először arattak nagyon kevés búzájuk termett. Csak egy-egy véka. A fiatalabb fogta a maga búzáját, elindult a bátyjához, hogy elviszi, mivel annak nagyobb a családja. Az ösvénynél találkozott a bátyjával, aki szintén a búzáját vitte. Ö meg az öccsének akarta adni. A találkozásnál a nagy örömben és boldogságban a búzát mindkettő széjjelszórta. Krisztus Urunknak nagyon tetszett ez az eset és megáldotta a búzát. Ezután bő termése lett a két testvérnek. Jutott mindenkinek belőle az egész világon. (Uraj, Gömör m.) 4. Isten, miután megteremtette az első emberpárt, Ádámot és Évát, a Paradicsomba helyezte őket. Látta, hogy az embernek nem elegendő a gyümölcs, kenyérre is szüksége van. Adott nekik hét szem búzát és azt mondta: Vesd el, Ádám, lesz mit ennetek, adok nektek hét szemből hetvenet, harmincszor annyit, hatvanannyit, hetvenannyit, ahogy érdemiitek. így terjedt el a búza, így lett a kevésből sok. (Tetétlen, Hajdú-Bihar m.) 5. Amikor Ádámot és Évát az Isten kiűzte a paradicsomból, hideg volt, éhesek voltak. Ádám látta, hogy a madarak a búzát eszik, ö is szedett és vitte Évának. Megették és jóllaktak. Megörültek, hogy lesz ennivalójuk. Ádám a magokból kapart a földbe. Az kikelt és így tanulta meg az ember, hogy mi a búza. (Égerszög, Borsod m.) 6. Élt az erdőben egy remete. A kunyhójánál mindenféle füvek nőttek. Felfigyelt egy fajtájúra, amelyik csupa kalász volt. Amikor megért, a magjait kiszedte és elvetette. így ismételte meg minden évben. Amikor már sok búzája termett, osztogatta a vetőmagot, míg a búza el nem terjedt az egész világon. (Detk, Heves m.) 7. Amikor Kain megölte Ábelt, elment idegen tartományba. Vitt magával búzát is. így terjedt el. (Berettyóújfalu, Hajdú-Bihar m.) * IV. A búzakalászról, a búzaszemről és a búza elterjedéséről szóló népi elbeszélések, hiedelmek - a fenti példák is bizonyítják - széles körben és számos variánsban ismeretesek voltak a magyar néphagyományban. Madarassy László általánosan elterjedt legendaként említi a Nagy Alföldön a kalász megrövidüléséről szóló történetet. „Krisztus Urunk Péterrel a földön járt és valamiért nagyon megharagudott az emberekre. Haragjában a búzakalászon végighúzta a kezét, hogy az emberiséget éhség által elveszítse. Szent Péter azon-