Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)
Mondák a búzakalászról
ban még idejében megmarkolta a kalász tetejét s így szólt: Uraim Teremtöm, ezt a kevéskét hagyd meg az ég madarainak! Azóta van a hosszú búza száron olyan rövid kalász" (Budapesti Hírlap, 1929. 164. sz.). Gönczi Ferenc Göcsejből, Berze Nagy János Baranyából bőséggel közöl változatokat, amelyeket az általunk említett csoportokba besorolhatunk. Nem célunk a már publikált anyag bemutatása és elemzése. Az jóval túlhaladná egy közlemény keretét. A jegyzetben különböző példákra teszünk még utalásokat. Röviden megemlítjük még a külföldi párhuzamokat. A Handwörterbuch der Sage a kalász megrövidülésével kapcsolatos mondák európai, sőt távolabbi elterjedésére számos példát említ. A tömör összefoglalást Peuckert Will-Erich tollából némileg rövidítve szükségesnek tartjuk idézni: ,,Az emberek nagy bűne abban állt, hogy gonoszok, elbizakodottak, lusták lettek, Istent elfelejtették és adományait nem köszönték meg, a gabonát a földbe tiporták, kenyérrel vagy kalásszal takarították a gyerekeket, utat javítottak, cipőt tisztítottak vele. Bulgáriában szalmával törlik le a gyereket, vagy liszttel, amely valaha úgy hullott le, mint a hó. Ukrajnában szemétre dobják a kenyérmorzsát, a parasztasszony Krisztusnak és Péternek azt a kalácsot adta, amellyel egy padot tisztogatott. Fehérorosz hagyomány szerint a pálinkaégetés volt a csökkent aratás oka. Mongol hagyomány szerint egy férfi lábával súrolta le a szemeket, amelyek a szálat fentről egészen a földig borították. A cseheknél, éppenúgy, mint a jugoszlávoknál és a lengyeleknél a fukar parasztasszony viszszautasítja az istenanya kérését, amikor az kenyeret kér tőle. Lengyelországban a kutya elé vetette a kalácsot, amelyet Mária kért tőle. Némely lengyel variáns szerint seprőt készítettek a gabonából. Fehérorosz hagyomány szerint a kalászok a Paradicsomból való kiűzetés után lettek kisebbek. Mexikóban a kalász akkora volt, mint egy férfi és egy férfi csak nehezen tudta cipelni. Azt, hogy az emberek telhetetlensége vagy bűnössége a kalász megrövidülésének az oka, mind a német, mind a román, szláv és ázsiai hagyomány mutatja. Isten vagy Jézus, Isten anyja vagy egyik szent elhatározták, hogy a kenyérgabonát elpusztítják. Szűz Mária, vagy a büntetéssel megbízott arkangyal, vagy a megijesztett bűnös anya, vagy a megijesztett bűnös emberek kegyelemért könyörögnek, hogy Isten annyit hagyjon meg a kalászból, amennyit az ember kezével be tud takarni. Többnyire Mária könyörög az emberekért, a szegényekért, vagy ha már az emberek nem becsülik a kenyeret, maradjon legalább annyi, hogy legyen mit enni a tyúkoknak, a madaraknak, a kutyáknak és a macskáknak." * Az európai anyag fő motívumaiból világosan kitűnik, hogy a búzakalászról szóló mondák rendkívül nagy területen ismeretesek és meglepően hasonlóak. Az egyes variánsok térképre vetítése nagymértékben segítséget nyújt majd az irányvonalak megvonására és a gondos elemzés a nemzeti jellegzetességek megállapítására. Ehhez azonban szükséges a teljes anyag feltárása és megismerése. Ezt követően tűnik ki majd, helyes-e az a feltételezés (Peuckert W.-E.), hogy a legenda-motívumok mögött kereszténység előtti eurázsiai természeti monda rejlik.
