Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)
Mondák a búzakalászról
előtt negyven napig böjtölt és csak egy búzaszemen meg egy pohár vizén élt napról-napra. Emlékeztető ez az embereknek arra, hogy Krisztus a keresztfán meghalt. (Sajónémeti, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) 11. Amikor Jézust keresztre feszítették, Mária a zsebkendőjét odaadta, abba került az arcának a lenyomata. A búza sarkán is ez látszik. (Szuhafő, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) 12. Jézus képe azért látható a búzaszemen, mert a vére ráhullott. (Vencsellő, Szabolcs-Szatmár m.) 13. Krisztus képe emlékeztetőül van a búzaszemen, mert búzából készül az áldozati kenyér. Ezért kell a búzát és a kenyeret megbecsülni. (Sajónémeti, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) 14. Az emberek rosszak voltak. Jézus édesanyjával a földön járt. Egy búzatábla mellett haladtak. Jézus, hogy megbüntesse az embereket a vétkeikért, a kezébe vett egy búzaszálat és húzta felfelé rajta a kezét. Akkor még tövétől hegyéig kalász volt a búza. Már majdnem lehúzta mind, amikor Mária elkapta a kezét. így maradt egy maréknyi búza. Ennek emlékére látható Mária képe a búzaszemen. (Nádudvar, Hajdú-Bihar m.) 15-37. (Az az elképzelés, amely szerint Jézus, ill. Mária képe látható a búzaszemen, gyűjtésem, kérdőívekre kapott válaszok nyomán a következő helyeken ismeretes. Jézus arca a búzaszemen: Báránd, Tetétlen, Kába, Püspökladány, Nyíradony, Hosszúpályi, Tiszacsege, Hajdú-Bihar m., Szuhafő, Kenézlő. Sajónémeti, Kánó, Borsod-Abaúj-Zemplén m., Gyöngyös, Heves m., Gergelyiugornya, Szabolcs-Szatmár m., Domoszló, Csongrád m., Tiszafüred, Kisújszállás, Szolnok m., Gyöngyöspata, Heves m., Gimes, Kolon, Nyitra m., Csákány, Pozsony m.) * III. A harmadik csoportba a búza eredetéről szóló hagyományt soroltuk. Idevonatkozóan kevés példánk van. Több variánsban ismeretes - s bizonyos tekintetben hagyományosnak tekinthető - a két testvérrel kapcsolatos monda. A mondával behatóan foglalkozik Scheiber Sándor (Tárgytörténeti jegyzetek Mikszáth Kálmán műveihez, Ethn. LIX. 1948. 102-110.; Motívum-találkozás. Ethn. LXIV. 1953. 302.) Tanulmányában rámutat a magyar irodalomban ismeretes variánsokra, valamint a külföldi párhuzamokra, kapcsolatokra. Móra Ferenc Istenáldotta búza címen írta meg a búza elterjedésének történetét, amelyet szájhagyomány nyomán jegyzett fel Kunágotán ,,kalászszedő Mári" nénitől és tette közzé 1912-ben. (L. Georgikon, Nádi hegedű. Budapest, 1959. 7174., és vö. Véreim. Parasztjaim. Budapest, 1958. 152-158.) Az alábbi variánsokat 1963-ban jegyeztük fel. Nem állapítható meg, hogy a történet magja valóban egy korai — a kunágotaihoz hasonló - hagyományból táplálkozik, vagy már a Móra elbeszélés áll a háttérben. A hagyomány minden esetre ősi, a héber legendákban már nyoma van s számunkra mindenképpen fontos, hogy a magyar hagyományban is gyökeret eresztett és néhány variánsban megőrződött. Az alábbiakban ezeket s a többi - valójában egyedinek tűnő - változatokat mutatjuk be. 1. Élt két jó testvér. Mindkettő nős ember volt. Az egyiknek sok családja volt, a másiknak nem volt családja. Egy-egy hold földje volt mindegyiknek. ^9Y" e 9y zsák búzájuk termett. Az a testvér, akinek nem volt családja, azt gon-
