Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Mondák a búzakalászról

asszony azt felelte, nincsen olyan sok lisztje. Mégis a gyereke piszkos fenekét lángossal törülte meg. Amikor ezt Jézus látta, nagyon megharagudott és azt mondta az asszonynak, ha most kevés a liszted, ezután még kevesebb lesz. Végighúzta a kezét a búza szárán. Szent Péter akkor azt mondta: Uram, a kutyáknak és a macskáknak hagyj valamit. Jézus azt felelte: Azok úgyis csak a haját eszik a kenyérnek. Azóta ilyen kicsi a búzakalász. (Kaba, HajdúBihar m.) 14. Mikor Szent Péter meg Krisztus a földön járt, akkor a búzán még végig volt kalász. A határban mentek és szembe jött velük egy asszony a gyerekével. A gyerek elesett., a ruhája sáros lett. Az anyja búzakalásszal törölte le a gyerek ruhájáról a sarat. Krisztus megharagudott,, hogy az emberek ennyire nem becsülik a búzát. Végighúzta a kezét a búza szárán és csak fent hagyott egy kis kalászt. Ha az emberek nem becsülik meg a sokat, becsüljék meg a keveset. (Dévauánya, Békés m.) 15. Egy gyerek a szükségét végezte. Az anyja lángossal törölte meg a fenekét. Jézus meglátta. Odament a búzához, felhúzta a kezét a szárán. Ahogy húzta, ott egy-egy íz maradt. Négy íz van a búzán, még most is jól lehet látni. Jézus csak az utolsón hagyta meg a szemet, oszt azt mondta, ez elég lesz a kutyának meg a macskának. (Kisújszállás, Szolnok m.) 16. Amikor Jézus a földön járt, akkor még hét kalász volt egy búzaszálon. Nagy volt a termés, az emberek nem becsülték. Egy asszony a gyermekének a fenekit is azzal törölte. Jézus ezért megharagudott. Megfogta a búzaszálat, húzta rajta a kezét fölfelé és a kalászok hullottak lefelé. Péter, aki Jézusnak volt a tanítványa, a legfelsőt megfogta: Uram, Jézus, ezt az egyet hagyd meg a kutyáknak és a macskáknak. így maradt meg egy kalász. Erről írást csináltak és odaadták a kutyának meg a macskának, hogy őrizzék meg, hogy a kalász az övéké. A kutya egy darabig őrizte, de mondta, hogy ő szabadon van és sáros lesz az írás. Mondta a macskának: Tedd el, te a szobában vagy, jobban meg tudod őrizni. A macska el is vállalta, de megunta állandóan hordozni, ezért bedugta az írást a háztető nádjába. Ott aztán az egér összeőrölte. Azóta haragszik a kutya a macskára, a macska meg az egérre. (Tiszafüred, Szolnok m.) 17. Amikor még Jézus a földön járt, a búzaszál végig szemes volt. Élt abban az időben egy nagyon lusta asszony. Egyszer az egyik gyerekének kenyérlángossal törölte ki a fenekét. Jézus ezt megtudta és átkot mondott: Megátkozlak titeket, gonosz fajzat! Nem hagyok csak a kutyák és a macskák részére búzaszemeket! Végighúzta a kezét a kalászon, és csupán csak annyi maradt a szalmán, amennyi most van rajta. [Domoszló, Heves m.) 18. Egy asszony ment az úton és vitte magával a gyerekét az ölében. A gyerekre ráéredett, oszt bepiszkolt. Nem volt mivel kitörölni az ülepjét. Az asszony elővette a kosarából a friss lángost, amit az urának vitt ki a mezőre és avval törülte ki a gyerek fenekit. Jézus Krisztus látta ezt és elhatározta, hogy elveszi a búzát az emberektől, hogy ne tudjanak többet lángost sütni. Lenyúlt a búza tövéhez. Végighúzta az ujját a búzaszáron, mert akkor még mind szem volt a búzán, úgyhogy csak egy kicsit hagyott a tetején. Azt mondta, hogy azt is csak az állatoknak hagyja. Ezért kell szeretni az állatokat, mert mi is csak az övékéből élünk. (Szuhafő, Gömör m.) 19. A búza szárán valamikor mindenütt kalász volt. Egyszer kiment a juhászhoz a felesége. Lepényt vitt neki. A gyereke fenekét is azzal törölte meg. Az isten megharagudott. Csak felül hagyott a száron a kutyának meg a macs-