Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)
Mondák a búzakalászról
kának. A juhász, a felesége és a juhok kővé váltak. (Makkoshotyka, Zemplén m.) 20. Jézus Krisztus Péterrel a földön járt. Szállást kérni bementek egy házba. Ott másnap az asszony kenyeret sütött. A gyereke bepiszkolt. Piszkos fenekét egy frissen sült lángossal törölte ki az anyja. Akkor Jézus Krisztus Péterrel otthagyta a házat. Nagyon bosszankodott azon, amit látott. Éppen egy búzaföld mellett mentek el. Akkor még a búza földig kalászos volt. Jézus Krisztus végighúzta a kezét a kalászon. Nem hagyott csak egy arasztot a kutyának meg a macskának, mert az emberek nem érdemlik meg. Azóta kicsi a búzakalász. {Hét, Gömör m.) 21. Az Ürjézus Szent Péterrel a földön járt. Az egyik helyen egy kis gyermek összefente magát és az anyja lángossal törölte meg. Erre azt mondta Péter: Nézd, uram, mit csinál az az asszony! Azt sem érdemli meg, hogy kenyeret egyen! Az Űr elhatározta, hogy elveszi az emberektől a búzát Szent Péter szavára. Csak annyi keveset hagyott meg, amennyi az oltáriszentség számára elég. Jelképül pedig minden búzaszemen ott van az Úr képe. Erről tudják az emberek, hogy ami kevés búza megmaradt, az is csak a miséhez való ostya sütésére szolgál. Ezért nem szabad a kenyeret állatokkal etetni, ha pedig leesik, akkor meg kell csókolni. (Sajókaza, Borsod m.) 22. Valamikor régen más volt a búza, mint most. Ott, ahol görcsök vannak a szárán, mindenütt kalászok voltak. Nagyon sok termett. De az emberek nem tudták megbecsülni. Egyszer is egy asszony leszakított egy csomó búzát és azzal törölte ki a kisgyerek fenekét, mikor a dolgát végezte. Meglátta ezt Jézus és azt mondta Péternek, hogy nem érdemlik meg az emberek a búzát, mert a gyerek fenekét törölik ki vele. Megfogta Jézus a búza szárát legalul, és végighúzta a kezét a száron. Mindenütt eltűntek a kalászok. Péter elkezdett neki könyörögni, hogy legalább a kutyáknak, macskáknak meg az égi madaraknak hagyjon valamit. Jézus erre meghagyta a legfelső kalászt. Most ezzel kell megelégednie az embernek. De ezt sem adja oda a kutyáknak, macskáknak, pedig azoknak szánta Jézus. Maga eszi meg, (Tiszafüred, Szolnok m.) 23-54. (Egy asszony a gyermeke fenekét lángossal v. kalásszal törüli meg. Jézus v. Isten büntetésül a búzaszáron csak egy kalászt hagy Szent Péter v. Mária kérésére a kutyáknak, a macskáknak, az égi madaraknak, az árváknak v. a szegényeknek. Debrecen, Balmazújváros, Hajdúböszörmény, Konyár, Földes, Tetétlen, Berettyóújfalu, Tiszacsege, Nyíradony, Hajdú-Bihar m., Sajónémeti, Kenézlő, Sára, Abod, Kánó, Szőlősardó, Csernely, Uraj, Mezőkövesd, Végardó, Alsószuka, Borsod-Abaúj-Zemplén m., Vencsellő, Rápolt, Panyola, Gergelyiugornya, Szabolcs-Szatmár m., Jászapáti, Szolnok m., Terpes, Heves m., Sellye, Baranya m., Nagycétény, Gimes, Kolon, Nyitra m., Eperjes, Csákány, Pozsony m.) A mondák következő csoportjában a kalász megrövidülésének oka az emberek bűnössége, tunyasága, restsége. Egyes variánsok az első emberpár bűnbeesésével magyarázzák a búzakalász megrövidülését. A legtöbb változat azonban általában az emberek rosszaságára vezeti vissza Jézusnak v. Istennek ezt a büntetését. 55-63. (Az idetartozó variánsok lényegében csak tényközlőek. Az emberek rosszak, bűnösek, tunyák, restek voltak, nem szerettek dolgozni, ezért Jézus vagy az Isten végighúzta kezét a búzaszáron, amelyen tövétől a hegyéig kalász volt, s büntetésül csak egy maroknyit hagyott, azt is többnyire a madarak13 Varia Folkloristica 193
