Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Mondák a búzakalászról

két évig lesz elég a termés. És mindig több-több barázdát húztak, így évekig nem vetettek. Ezért Jézus megharagudott, és azt mondta, hogy az összes kalászt elveszem, csak keveset hagyok, azt is a madaraknak. (Püspökladány, Hajdú-Bihar m.) 6. Valamikor a búza végig kalász volt. Nem kellett az embernek sokat dolgozni, csak egy barázdát húzni, mert az egész szalmán szem volt. Többet akart az ember, húzott több barázdát. De eljött az isten, minden szálat felhúzott, hogy csak kicsi kalász maradt a legvégén. (Berettyóújfalu, Hajdú-Bihar m.) 7. Régen csak a borozdába lehetett mindenkinek vetni a búzát, akármilyen nagy darab földje is volt. De ebben az időben még a búza szárán is szem volt, a földtől egészen a hegyéig. Az emberek már akkor is elégedetlenek voltak, mindegyik gazdagabb akart lenni a másiknál. Volt egy különösen kapzsi ember, aki az egész földjét bevetette búzával. Meglátta ezt Jézus, aki Szent Péterrel járkált a földön, és nagyon megharagudott az emberekre, hogy nem elégednek meg azzal, amit ő engedélyez. Elhatározta, hogy megbünteti az embereket. Két ujjával megfogta a tövénél és morzsolta le róla a szemeket. Mar csak a hegyén volt pár szem, amikor Szent Péter megkapta ijedtében Jézus kezét és felkiáltott, hogy uram, teremtőm, legalább a macskáknak, meg a csirkéknek hagyj rajta. Ekkor Jézus megkegyelmezett, azért ilyen rövid most a búzának a kalásza. (Detk, Heves m.) 8. Amikor Jézus a földön járt, megharagudott az emberekre, mert nagyon kapzsiak és telhetetlenek voltak. Akkor a búza még tövitől hegyéig kalász volt. jézus a kezét felhúzta rajta és amit rajta hagyott, azt is csak a kutyáknak és a macskáknak hagyta. (Domoszló-Szeged) 9. Amikor Jézus a földön járt, a búza vadon nőtt. Az emberek csak mindig arattak. És ezért nem becsülték meg a termést. Jézus megharagudott és lehúzott kezével a kalászokból. Azóta ennyi a búzakalász és azóta művelik a földet. (Püspökladány, Hajdú-Bihar m.) 10. Jézus Szent Péterrel a földön járt. Találkoztak egy paraszttal, aki éppen a búzáját aratta. Kérdi Jézus a paraszttól, hogy mit szól a terméshez. Jó, jó, még sok is, ó, bár csak ne lenne ennyi, hova raktározzam el - válaszolt a paraszt. Jézust felháborította a paraszt beszéde és azt mondta Szent Péternek, hogy a búzaszáron csak annyit hagyjon, amennyi a kutyáknak és a macskáknak elég lesz, az ember pedig bűnhődjön meg a szavaiért. Szent Péter végighúzta a kezét a kalászon és annyit hagyott rajta, amennyi ma a búza kalásza. (Tetétlen, Hajdú-Bihar m.) 11. Isten Szent Péterrel határnézésen volt. Látta, hogy egy asszony sarlózza a gabonát. Az isten megkérdezte, hogy mit csinál. Sok a termés, hát levágok belőle, - válaszolt az asszony. Isten nem szólt semmit se rá. Tovább mentek és az isten megszólított egy másik asszonyt: Jó asszony, mit csinálsz? Lósz.rt! - felelte az asszony. Ekkor az isten nagyon megharagudott és lefosztotta a búzát, csaknem a hegyéig. (Uraj, Borsod m.) 12. Isten, amikor a földön járt, egy parasztembertől megkérdezte, hogy meg van-e elégedve a terméssel. Az ember azt válaszolta, hogy még sok is a termés, bár ne volna annyi. Erre az isten azt mondta a parasztnak, hogy ne búsuljék, nem lesz ezután annyi. És végighúzta a kezét a búzán, oszt csak a végibe hagyott egy kis kalászt. (Gömör szőllő s, Gömör m.) 13. Jézus Szent Péterrel járt a földön. Bementek egy házba. Ott egy asszony lángost sütött. Megkérdezte Jézus, hogy miért nem kenyérér süt. Az