Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Mondák a búzakalászról

jöttek létre. A történetek többségében ugyanis Jézus a kutyák és a macskák számára hagyja meg a búzaszáron a maroknyi kalászt. Előfordul még, hogy egyes variánsokban a búzakalász a madaraknak, a jóknak, az ártatlanoknak, a szegényeknek, árváknak, özvegyeknek marad meg. A mondai variánsok bemutatása az említett főbb motívumok szerint történik. E motívumokhoz a kalász megrövidülésének az okát, illetőleg a csoportra jellemző jegyet vettem alapul: az egy barázda, a telhetetlenség motívuma (1-12), lángos motívum (13-54), a bűnösség, a restség motívuma (55-67), kutya, macska motívum (68-69), varia (70-74). Azokat a változatokat, amelyek több faluban szinte szó szerint azonosak, külön-külön nem közlöm, csak felsorolom gyűjtésemből az összes előfordulási helyet. * 1. Az első emberpárnak a paradicsomkertből való kiűzetése után csak egy barázda búzát kellett vetni, mert akkor a búzaszár tövig kalász volt. Az emberek már akkor is kapzsiak voltak meg telhetetlenek. Az isten parancsolatja ellenére cselekedtek, mert több barázda búzát vetettek. Akkor az isten leküldte az angyalát a földre. Megparancsolta neki, hogy vegye ujja közé a kalászt és húzzon le belőle. Az angyal lehúzott róla egy araszt és megállott. Ahol megállott a kezével, ott lett a búzaszáron egy görgy. De az emberek tovább kapzsiskodtak és még többet vetettek. Ekkor az úristen újra leküldte az angyalát a földre és újra lehúzott egy araszt, de az Úr rászóllott, hogy húzzon le még. És addig húzott, míg csak egy arasz maradt a kalászon. Ha az emberek rosszak, kapzsiak, mindig meg-megrövidül a búzakalász. (Szerep, Hajdú-Biharmegye.) 2. Ádám és Éva idejében a búzán a kalász a földig volt. Csak egy barázdát kellett vetni. Ádám azonban többet akart a búzából és ezért nagyobb területet vetett be. Látta az Úr Ádám kapzsiságát, a búzatábla mellé állt és a szárán végighúzta a kezét. A száron levő kalászok leváltak és csak a végén maradt meg egy kalász. Közben azt mondta az Űr, hogy na, Ádám, ha elégedetlen voltál eddig, most aztán dolgozzál, hogy a kenyeredet megtermeljed. (Alsócsernát, Háromszék m.) 3. Hajdan az embereknek csak egy barázdát kellett húzniuk, mert azon bőségesen megtermett a mindennapi kenyerük, mivel a búzaszál a földtől a hegyéig tele volt búzafejjel. De az ember kapzsiságában nem elégedett meg ezzel a terméssel. Azt gondolta, hogy ha több barázdát húz egymás mellé, több búzája lesz. Az Úristen látta az ember telhetetlenségét, haragjában a kezét végighúzta a búza szárán és csak a hegyében hagyott egyetlen búzafejet, hogy az ember verejtékezzen többet a több barázda búzáért. (Gyergyó.) 4. Isten megengedte az embernek, hogy annyi földet, amennyit az eke éppen fölhasít, bevethet búzával. Ez a búza teljesen kalász volt. Egyszer az ember kevesellni kezdte a búzát és kétszer annyi földet vetett be, mint addig. Ekkor jött az ördög és végighúzta az ujját a búzán, csak egészen kis kalászt hagyott, hogy az embernek sokat kelljen dolgozni, ha annyi búzát akar termelni, mint addig. (Báránd, Hajdú-Bihar m.) 5. Jézus, amikor még a földön járt, az emberek úgy vetették a búzát, hogy húztak egy barázdát és beleszórták a magot. Az egy barázda termése elég volt egy évig. Majd az emberek úgy gondolták, hogy két barázdát húznak és akkor