Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)
Mondák Mátyás királyról
Mátyás király meg Bem apó Mátyás király felöltözött parasztruhába. Ment városról városra, hogy tanulmányozza, hogy bánnak a néppel az urak. Hát ő kiment Erdélybe. Erdélyben Bem apó volt a székelyeknek a vezére. Híres volt a jóságáról Bem apó. Akárki arra ment, az udvar nyitva, a kúton ihatott, aki akart. A kút komponáns kút volt. Hát mindenki itathatott, etethetett. Bem apó mindenkit nagyon szeretett. Odament Mátyás király, odakiáltott: - Adjon isten jó napot, Bem apó! - Adjon isten, édes fiam, honnan jössz? - Szép Magyarországból ! - Gyere akkor, édes fiam, ülj le, mesélj nekem valamit Magyarországról, mert már olyan régen nem hallottam semmit. Mit csinálnak ott a jó magyarok? - Dolgoznak, csak úgy, mint mindenütt. Sok a panasz. - Mi lehet a panasz ott? - kérdezi Bem apó. - Még ha mi mondanánk valamit! Ott színmagyar mindenki. Akkor micsoda panaszuk lehet? Milyen nemzetiségű vagy te? - Én? Amilyen a falu! Akárhova megyek, én olyan vagyok, mint a falu. Erre azt mondja Bem apó: - Akkor légy magyar! A többiekkel már elegem van! Mi hát a panasz Magyarországban ? - Haragszanak Mátyás királyra,, mert azt mondják, hogy nem igazságos. - Micsoda? Ki mondta ezt neked? - Hát, mondják derüre-borúra az országban! - Fiam, de te ezt ne mondd, rosszul jársz! Mert Erdélyben jó híre van Mátyás királynak ! - Hát, hogy milyen híre van, azt én nem tudom, de hogy panaszkodik a nép., erről tudok. Nem igazságos, mert csak az urakat szereti, a parasztokkal nem törődik. - Elhallgass! Mert ebben a helyben úgy torkon foglak és úgy a földhöz csaplak, hogy széjjel mész! Nemcsak hogy Magyarországot gyámolítja, hanem még Erdélybe is küldött aranyakat, amikor az isten meglátogatta jéggel a határt. Hát, jobbnak látta elhallgatni. Azt mondja későbbecskén Bem apó: - Hát mondj még valamit Magyarországról. - Nem tudok többet mondani, csak ezt. - De el vagytok ti tévedve! Olyan királyt nem termett még az egész világ, mint amilyent az isten adott a magyaroknak ! Erre Mátyás : - Magának igazságos, de nekünk nem ! - Micsoda, hogy így beszélsz? Ebben a helyben nyissátok ki a kaput, úgy kidobom, hogy ott áll meg a másik árok tetején! - Ne dobjon ki - azt mondja Mátyás király. - Én fogadom, hogy többet erre a földre nem jövök. - Ne is ! Ha jót nem tudsz mondani, rosszat ne mondj ! Mert ha rosszat mondasz, megjárod. De nagyon megjárod! Hát aztán Mátyás elhallgatott. Azt mondja Bem apó Zsuzsikának. Zsuzsika a lánya volt:
