Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)
Mondák Mátyás királyról
- Készíts valamit ennek a csavargónak. Adjunk neki enni, ha már meg is blamálta Mátyás királyt. Mátyás király bizony meg volt éhezve elég jól. Alig várta már, hogy egyenek valamit. Zsuzsika lencsét főzött. Behozta, ott párolgott az asztalon. Mátyás király hozzáfogott enni. De Bem apó azt mondja: - Előbb meg kell trágyázni! Akkor hozott Zsuzsika egy lábosba zsírt, pirospaprikát, hagymát dinsztelve. A pirospaprika olyan széppé tette. Hát az nagyon szép volt, meg jó is. Mátyás király ett, úgy istenigazában. Aztán elbeszélgettek, lefeküdtek, elaludtak. Mátyás király felkelt nagyon korán. Nem szólt senkinek semmit, csak elment. A párna alá tett egy írást, hogy Mátyás király volt a vendég. Másnap, amikor Zsuzsika veti az ágyat, azt mondja az apja: - Hát, csak nem volt becsületes ez a fiú. El se köszönt. Az anyjának a szerelmit! Hát Bem apó nem érdemli meg, hogy elköszönjenek? No, nem baj! Majd találkozok én még vele ! Azt mondja Zsuzsika: - Édesapám, tudja-e ki volt a vendég? Mátyás király! Itt az írás! - Ne beszélj, fiam! Akkor nem lencsét kellett volna főznünk, hanem tyúkhúst. Mert a magyar csak a húst szereti! No, oszt akkor telt az idő. Nyolc nap múlva jön egy staféta lóháton. Királyi küldönc. Köszön. - Adjon isten, Bem apó 1 - Adjon isten, mi újság van Magyarországon? - Minden a legjobb. Békében élnek a népek. Dolgoznak. Most éppen a legnagyobb dologidő van. - Mit csinál Mátyás király? - Ossza az igazságot! - Hát, akkor te nem úgy beszélsz, mint az a másik. Egészen másképpen. - Egyik így, másik úgy - mondja a küldönc. - Hanem én azt az üzenetet hoztam Mátyás királytól, hogy nyolc nap múlva ott legyen az ő vendégházában! Vendégül akarja magát látni! - Hinnye azt a szerelmit! - így Bem apó. Azt mondja Zsuzsika : - Tán elmegy, édesapám? - Hogyne mennék el ! Ha azt mondanák, hogy térgyenállva kell elmenni, még akkor is elmennék, hogy lássam az én királyomat, azt az igazságost. Felöltözött. Tél volt, ugye, csizmába, nagy bundába, sapkába, akkor úgy mondták, hogy kucsma. Akkor elment. Amikor odaér a palota ajtajába -, hát ugye, őrzik a királyt, nem szabad, hogy akárki bemenjen oda. Elé állnak, hogy halt, álljon meg. - Nem parancsol nekem, hogy álljak meg. Én Bem apó vagyok Erdélyből. Itt az írás, ni! Tessék megnézni! Engem a király hívott. Félre is állt az őr. Bement. Levette a sapkáját. Már az urak össze voltak gyűlve. Azt mondja Bem apó: - Adjon isten, szerencsés, boldog és békés Magyarországot. Mátyás király mondja: - Isten hozta, Bem apó! Jó hogy jött, mert már várjuk. Már hűlőben van az étel. Erre Bem apó:
