Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Szőlőhegyi jogszokások Nagycétényben

Benyes István hegy őrzőnek. Ezzel mindnyájan megállapodván szét oszlottak, s jegyző könyv pedig befejeztetett aláiratott és így megerősítetett saját neveink alá Írásával. Kelt Nagy Czétény 1872. Dber hó 30-án. Presinszky Lőrincz volt hegybíró, Jócsik József volt alhegybiró, Berkes Imre hegyőrző, Ravasz András biró, Szomor Ferencz Törvény Biró, Borbily János Eskütt, Sző ke Ferencz Eskütt, Benkes Józseff Eskütt, Kurcsa János Eskütt." A tisztségviselők évi járandóságot kaptak a hegyközségtől. Amint az egykori iratok tanúsítják, az 1884. évi járandóságot a következőképpen állapították meg : ,,Nagy Czétény község képviselő testülete és lakosai a mai napon véghez ment hegyi elöljáróság választása után közmegegyezéssel a következőleg állapították meg a hegybíró, kis pereg és szőlő csőszök évi járandóságát: a község lakosai tartoznak minden egy kapás szőllő után a hegybírónak egy liter rozsot, továbbá minden 16 kapás után egy kenyeret, végre a községi biró tartozik egy kilogram puskaporral ellátni a hegybírót, a hegy többi személyzete az időszerinti hegybíró által és pedig a szőlőcsőszök a fent emiitett járandóságból 32 mécz rozzsal elégíttetnek ki, a fentmaradt mennyiséggel a hegybíró és kis pereg osztozkodnak, a kenyér is a szőlőcsőszöknek jut osztály részül " Az új szőlőtulajdonosokat a szolgáltatások megadására kötelezték. Ilyen formula 1845-ből: ,,Én pedig Farkas József kötelezem magamat az attól járó portiót a király részére a Dézmát és Kappan pénzt pedig a földes Ur részire minden vonakodás nélkül kifizetni." Az ún. kappanypénz fizetési kötelezettségére számos helyen történik utalás, pl. „Kappany pénz esztendőnként le fizetni magamat le kötelezem". - „Kötelezzük magunkat a Nemes Vármegyére járandó Kappany pénzt és szokott Dézsmát minden pör patvar nélkül ki adni." A szőlők patrónusának, Szt. Orbánnak szobrot állíttattak a nagycétényi szőlőhegyre. A község lakosai évenként május 25-én processzióban vonultak ki az Orbán szoborhoz s imádkoztak Szt. Orbánhoz, hogy bő termést adjon. Az idős emberek emlékezete szerint az évvégi hegygyűléseket is mindig a bőséges termésért való közös imával fejezték be. Idevonatkozóan jegyzőkönyvi utalást is találunk: „Bevigesztük Istennek jóvoltából és kegyelmiből az 1886 dik évet meiert hála légyen az ő Szent fölsiginek és azon fölül kívánunk jó és bőv áldást határunkra és Szőlő hegyünkre. Dicsirtesik az ur Jézus krisztus." Az Orbán szobor, ill. kápolna fenntartására, ezzel összefüggésben az egyháznak való juttatásokra mustot, ill. meghatározott pénzösszeget adtak. A felhasználásról a jegyzőkönyvek utalásokat tesznek, pl.: ,,1888 évben az. L^rbány Borájért maradt 14 forint. - Szent Orbán tiszteletére összeszedett mustból az esperes urnák 2 évi szent miséket fizettem. - A szent Orbán tiszteletére az ösze szedésből beatam 10 koronát a plébános urnák és 4 koronát a mester urnák. Fácza Mihály hegy biró, Pránszky István Hegyőr." A falusi önkormányzás jó példáit figyelhettük meg a fentiekben. Úgy tűnik, hogy részrehajlás nélkül hoztak ítéleteket, közösen állapodtak meg rendeletekben, demokratikus körülmények között választották a tisztségviselőket. Talán érdemes felhívni a figyelmet a példaként felhozott választásnak arra a módjára, amikor a bíró a többség megállapítása végett a jelenlevőket külön-külön csoportba állította. A büntetéspénzt általában közdolgokra fordították: Szt. Mihály lovának készítésére, javítására, templomi gyertyára stb. A közösség szigorú erkölcsi magatartását olvashatjuk ki a szőlőbeli paráznasággal kapcsolatban. Ilyen esetekben azonnal intézkedtek. Az említett egyik példa szerint 1849. február 27-én fogattak meg a tettesek és már február 28-án