Ujváry Zoltán: Varia Folkloristica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 25. Debrecen, 1975)

Dramatikus játékok Nádudvaron

Pestről Budára vigyenek megkötözve, Mert a vármegye székit ti fostátok össze. Igen elég volt már ebből ennyi, A bőgős fossa a markotokat teli. Ez a macskuravers egy kéziratos vőfénykönyvből való, amely Kádár Sándor tulajdona volt, s a bejegyzések szerint 1929-ben írta. A vőfélykönyvbe lejegyzésre került macskuravers arra mutat, hogy az alakoskodó játékosok fogadása a vőfény kötelessége közé tartozott. Az A variánssal való rokonsága jól megfigyelhető. A zab szalmából szütt erős gatya régi primitív viseletre utal. A macskurák a jelenetük, ill a kapott tánc után egy-egy pohár bort megittak és elhagyták a helyiséget. A szakácsasszonyok rendszerint adtak nekik kalácsot vagy valamilyen ételt, amit az udvaron, vagy a felkészülési helyükön a visszaérkezés után fogyasztottak el. Medvés macskára A medvés macskura banda többnyire hat alakoskodó legényből állt. Öltözetük: Arcukon bundadarabból készített álarc. A bundadarabról a szőrt lenyírták úgy, hogy bajuszt és szakállt alakítottak ki, az arcrészt, a homlokot teljesen simára vágták. A szem és a száj vonalában kis nyílást metszettek a bőrön. A bajuszt kulimázzal (kocsikenőcs) bekenték és kipenderítették. Fejükre kifordított kucsmát tettek. Bundát vettek magukra, amit derékon kötéllel körülkötöttek. A medve-macskurás fején fekete birkabőrdarab volt az álarc. Ezt azonban nem nyírták meg, csupán kis szem- és szájrést vágtak rajta. Fekete gubát vett fel. Derekára láncot erősítettek, amelynek a végét a medvetáncoltató tartotta. A medvés macskurások jelenete többnyire a medve táncoltatásából állt. Az alakoskodó legény négykézláb ment be a szobába. A gazdája bottal nógatta, ütögette. A medve ugrált, olykor „két lábra" állt. Dörmögött. Ijesztgette a nőket. A macskurások részére húzott tánc közben a medve a szoba közepén, a többi alakoskodó pedig a vendégek közül választott lánnyal táncolt. A medvealakoskodás leginkább lakodalomban, disznótorban, a szüreti felvonulás menetében, a mezőgazdasági munkák kényszerpihenőiben fordult elő. Aratáskor az arató legények az uradalom cselédségét szórakoztatták. A medvét alakító legény bundába burkolódzott, derekára szalmakötelet, láncot csavartak. A medvét vezető legény egy rossz fazekat vert, hogy felhívja magukra a figyelmet, ill. ott, ahol megálltak, a „dobolás" ütemének megfelelően ugrált, „táncolt" a medve. Ennél a medvés játéknál különösen figyelemre méltó, hogy a medve „penisét" is láthatóvá tették az alakoskodó legény lába közé erősített kostökzacskóval. A szüreti felvonulás menetében a drótostót vezette a medvét. Korbáccsal időnként rá-rácsapott a medvére és ott, ahol az utcán sok néző akadt, a dobot ütögetve megtáncoltatta. Erről később még szólunk. 7* 99