Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)

Önéletrajz

bizottmányból, mint conservativ párttag, kimaradtam, s teljesen mellőztettem. Látván, hogy itt már sok időre be van zárva pályám, Pestre tettem át megint sátorfáimat. Ezen migratióm még május havában megtörtént, de lemondásomat csak június végén küldtem meg Pestről. Mosonymegyébcn tanúsított politikai s erkölcsi viselkedésemről az akkori első alispán s később megyei cs. k. főnök, 1852-dikben következő hivatalos okmányt állított ki számomra: 370/ 852 Mészáros Károly ungmegyci törvényszéki ülnök (az alább írt időben már itt, s az voltam) úrnak benyújtott folyamodására, mely szerint Mosonmegyében töltött hivataloskodásáról magának bizonyítványt kér adatni: az alább írott, mint akkori mosonmegyei első alispán mostani cs. kir. főnök által ezennel hitelesen bizonyíttatik : Hogy nevezett Mészáros Károly a jegyzőkönyvnek utasítása szerint 1846-ik év Sz. György havának 20-dik napján, akkori főispán gróf Zichy Henrik úr O méltósága által megyei tiszti alügyésszé neveztetvén ki, ezen hivatalában 1848-dik évi július haváig (amikor hivataláról leköszönt és a megyéből végkép eltávozott), amellett, hogy a Felséges Uralkodó Házhoz és a magas kormányhoz hű és tántoríthatatlan ragaszkodását szóval és tettel nyilván bebizonyítá és megyei gyűléseken magát mint jeles szónok tünteté ki, elöljáróinak, és a Közönségnek teljes megelégedésére, minden pontossággal, ügyességgel és lelkiismeretességgel eljárt, jámbor, szelíd és erkölcsös életet tanúsított légyen. Kelt Magyar-Övárott az 1852-ik év pünkösd hó 23-án. (P. H.) Csász. kir. megyei Főnök és Ferencz József császári lovagrendének vitéze: Kroner Lajos, mh. VI. Hogy miért irányzám ismét csak Pest felé, sorsom hajóját - az két körülményből lesz megmagyarázható. Első az, hogy én még 1846-ban előreláttam, miszerint az akkoron már fenyegető politikai küzdelmek között egy idegen megyében, minden rokonság, összeköttetés és biztos támasz nélkül, aligha fogok sokáig megmaradhatni. Föltartottam tehát irodalmi összeköttetésemet Mosonyból is Pesttel, s rendesen dolgozgattam a lapokba. Ezen összeköttetésnél fogva, midőn 1847-ben a pozsonyi országgyűlés megnyílt, azonnal szerződött velem a „Nemzeti Újság" - úgy a rokon irányú „Jelenkor" szerkesztősége, miszerint lennék rendes országgyűlési tudósítójok. E megbízást elfogadtam mindkét oldalról, s lakásomat Magyar-Óvárról, azonnal át is tettem Pozsonyba, az országgyűlés egész tartamára. Ez idő alatt írtam egy két füzetes politikai röpiratot is - ily czím alatt: „Országgyűlési Teendőink" - mely munkámat Úrményi József tolnai főispán és Somsich Pál, a conservativ párt karvezérei terjesztettek el leg-