Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974)

Önéletrajz

nyomatni rendeltem 1870. august. 20. ÖNÉLETRAJZ I. Megfoghatatlan a Gondviselés gazdálkodása az emberélettel, s tetszik annak némely egyediséget majd mint végtelen hevenyészt, majd mint csodálatos különczöt fölléptetni az életben, hogy azon mely tanulságot, melyet tetteink, viselt dolgaink, erkölcseink, gyarlóságaink, értelmi fölényünk vagy szenvedélyeink nyújtanak: annál több oldalúvá s még mélyebbé tegye. Visszagondolva félszázados életpályámra s a sorsnak mindazon szeszélyes játékára, melyeket velem űzött vala: ha mindezeknek hű vázlatát adom, hitem szerint magam is azon hevenyész és különcz egyediségek közé tartozom, kinek változatos életpályája, ha másnak nem, legalább gyermekeinek s rokonainak nyújthatnak némi tanulságot, okulást, kiábrándulást, s tájékozást c ritkán verőfényes s annál többször vad hullámos földön. Én Hajdú-Doroghon születtem 1821-dik évben július hó 20-án, a szabad Hajdú-Kerületben, becsületes polgári szülőktől, kik földműveléssel foglalkoztak s tisztességesen ugyan, de nagyon nyomorúságosan éltek. Születésem majdnem azon napra esett, melyen e század legnagyobb hőse, a csaták első lángesze - I. Napóleon Bonaparte - Sz. Hona szigetén elhunyt. Ezért mondta nekem egyik nevelő atyám s feledhetetlen jótevőm - Kerekes Demeter h. doroghi esperes -, hogy nekem azon nevezetes férfiú halála napján azért kelle megszületnem, mert Isten nem akarta, hogy a teremtés ama nagy lapja csak egy percre is üresen maradjon. Ez persze csak tréfabeszéd volt, milyet fogékony lelkű gyermekeknek nemes buzdításul szoktunk mondani. Atyámat Mészáros Jánosnak, anyámat Magyar Annának hívták. Első nagyatyám Mészáros András tudományos férfiú volt, s mint néptanító szakadi. H. Doroghra Nagy-Létáról, Bihar vármegyéből. Boldogult atyám és anyám előadása szerint származására nézve nemesember volt, s Aranyoson született Szabolcs vármegyében; én azonban mind e mainapig sem az ő eredetét, sem rokonságát s családi elágazásait kinyomozni nem tudtam, amire különben sem nagy szükség volt, minthogy a hajdú-városokban, mindenki egyenlő nemesi kiváltságokkal élhetett, s élhet, - annál inkább pedig egy oly kiképzett honoratior, mint ő. Rokonokat nem hagyott maga után. Anyámnak atyja, illetőleg a második nagyapám Magyar János volt, származására nézve is h. doroghi férfiú, fiatal korában gazdag kereskedő ember, ké10